Szentkúton

Elterveztük, hogy elmegyünk Papához a temető, utána kirándulunk egyet Galyatetőn. Az indulás nálunk mindig elég nehézkes, hiába készülök össze előző este, Kendus legújabban csomagot állít össze az útra, még akkor is, ha csak lovagolni megyünk.

A csomagtartó elbírja, de Zolit zavarja a sok kacat, ami Kendusnak kincs

Az odaúton érdekes pöttyöket vettem észre Kendus kezén, amikor megálltunk enni-inni, akkor alaposan megnéztem a pocakját, hátát, de ott nem láttam semmit.Nem volt 2 napja már lázas, nem tudtam, hogy mik lehetnek, este bevittem az ügyeletre és ott kiderült, de erről majd egy másik posztban.

Ezek a fránya piros kiütések annyira zavartak, hogy a temető után lefújtuk Galyatetőt és elmentünk Szentkútra, ami közvetlenül útba esett.

 Szentkútra keresztanyám minden évben elzarándokol. 2012-2013 a Hit éve.
Ittuk a szent kútból, haza is hoztunk pár flaskával.

Feljegyzések szerint a víz gyógyít és csodát tesz, már Szent László korában írásba is foglalták ezt.A hely gyönyörű, felújított, sétáltunk,faleveleket gyűjtöttünk.

A híradóból hallott hidegebb időre nem készültem fel, fáztunk, ezért nem maradtunk sokáig.

Most már macerásnak érzem az autóból való ki-beszállást. Vincinek overál+sapi, ha megállunk valahol, problémás a hordozó és a gyerekülés között a nyakig szaros pelust is kicserélni. Egy dolog, a szoptatás, amit bárhol, bármikor kényelmesen megoldok.

Olyan jó, hogy egyre többet alszik !

A víz ízét, ha van ilyen, akkor lágy, selymes jelzőkkel lehetne leírni.
Szentkút mellett van közvetlenül Tar, a buddhisták szent helye. A környék különleges erővel bír, ha a buddhisták és a katolikusok is zarándokolnak ide.
Tiszta a levegő, hegyek, dombok és csend.

Örülnék, ha több turista fedezné fel Nógrád megyét(és nemcsak Hollókőt), annyi kincset rejt.

A másik a körtemuzsika, azt is mindig magával hozza

Délutánra nem hagyott nyugodni Kende kiütése, Zoli szerint semmiség, csak túllihegem az egészet, ezért elmentünk egy kis kitérővel Szécsénybe Dédihez, hogy az ottani ügyeletes megnézze a kacsóját. Dédi lebeszélt minket az ottani ügyeletesről, aki nem gyerekorvos volt. Keresztanyámat és Annát elhívtam Dédihez, kaptunk finom, ropogós almát, Dédinél almás sütit és a nagyfiam összeszedte a plüssöket, amik anno Ronié és az enyémek voltak(apja legnagyobb örömére), hazajöttünk, lezuhiztunk és elmentünk az ügyeletre.