Összes oldalmegjelenítés

2013. október 14., hétfő

Utánozva tanul a gyerek

Kendus utánoz, ami természetes, főleg engem.
Szoptatja a plüss állatokat. Sorba rendezi az ágyán és mindegyiket mellre teszi, hiába mondom neki, hogy a fiúknak nincs anyatejük. "Anya, látod nekem is van cicim". Büfizteti őket, olyan cuki.
Ha az állatok elégedetlenek, akkor "kapnak a másik ciciből is".
Igény szerint szoptatom Vincit, elég gyakran mellre kérezkedik, amit a súlyán látni is:)
Kendebende fürdés közben kérdezi: "Anya, nekem mikor lesz olyan nagy cicim,mint neked?"
A szoptatás mellett szemtanúja annak is, hogy fejem a mellem.(nem olyan sűrűn,mint anno). Közben beszélgetünk, szerepjátékozik.
"Emlékszel Anya, amikor voltunk a fejősbácsinál??"
Kinél?
"Tudod a fejősbácsinál, akihez elvittük a fejőgépet, hogy szerelje meg neked"
Arról is írhatnék egy posztot, hogy a fakanál állandóan a kezében van, időnként dobol vele, időnként főz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése