Minden bútordarab érdekli, legyen szó konyhaszekrényről. ruhás fiókról, könyvespolcról, éjjeli szekrényről. Állítólag én is ilyen voltam. Anya azt mesélte, hogy nem egyesével pakoltam ki a holmikat a helyükről, mint Kende, hanem mosolyogva söpörtem le mindent a szekrényről.
Nem vagyok híve a fiókzáraknak. Tapasztalja meg, fogja a kezébe, hallja az adott dolog nevét, amit a kezébe vesz, ha mindent elzárunk előle, akkor hogyan tanulja meg, hogy pl: kesztyű, zsepi, kábel(az egyik kedvenc)?Persze az is egy megoldás, hogy csak egy-két fiókot zárok el előle. De annyira ügyes a keze, a finommozgása, hogy biztos vagyok benne, hogy addig bütykölné, amíg nem nyitja ki.Kihívásnak jó lenne.
Külön részlege van már a konyhaszekrényben, ami nem egy modern darab. A saját részlegében van tésztaszűrő, konzervek, tészták. A fügét is ott tartottuk, de mióta egyszer kiharapta a csomagolását és egy nagy darabot lenyomott a torkán, fulladásos tüneteket produkálva, azóta tanultam belőle, hogy az aszalt gyümölcsöket, könnyen kinyitható nejlonban tárolt ételeket nem oda teszem. Ha üres a szekrény,akkor belemászik, csak a szandálja kandikál ki.
Van napirendünk, gyakran járunk foglalkozásokra, gyerekközösségbe, és kint is sokat vagyunk. Ebéd előtt szoktunk hazajönni délelőtt, akkor olyan a ház, mint ahová a bomba becsapodótt, ha a kisszékével nem torlaszolja el az ajtót, akkor könnyen ki tudunk menni, de képes a kipakolt dolgokból akadálypályát építeni. Volt idő,amikor a cipőkbe, zoknikat,alsóneműket rakosgatott:)
Az összepakolásban időnként partner, két kockát berak a dobozba, hármat kivesz.
Időnként mondom Zolinak, hogy fáradt vagyok, erre ő: de miért nem alszol, amikor Kende is alszik ebéd után?Akkor pakolok utána:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése