Összes oldalmegjelenítés

2016. december 28., szerda

Vuk a Madách színházban

Kb. egy hónappal ezelőtt vettem a jegyeket. Szomszédasszonyom és a kislánya is eljött velünk. Vinci addig Zolival "dolgozott".
Parkolni nem tudok-ezt fel is vállalom-mindig olyan helyet keresek, ahol nagy a hely(lakótelep, bevásárlóközpont, mellékutca stb) és nem kell fizetni. Úgy döntöttük, hogy a központig autóval megyünk, ott letesszük és onnan buszozunk, villamosozunk(felháborító, hogy milyen drága a vonaljegy!)Már maga a tömegközlekedés is egy élmény az autóhoz szokott gyerekeknek.
9 után indultunk itthonról(10 után értünk oda a színházhoz), nem gondoltam volna, hogy a buszon annyi ember lesz, hogy préselődve férünk fel(pedig a reggeli csúcs már lement). Kendus fáradt volt, pedig nem ébresztettem reggel, magától kelt, mégis azt néztük, hogy mikor csukódik le a szeme(a busz ringása még hozzátett.
Kezdés előtt elmentünk mosdóba, Kende kérlelt, hogy a férfibe kísérjem....vettünk perecet(a színházi perec mindig fincsi és puha).

Az előadás hosszú volt, több,mint 1,5 órás, egy szünettel. A gyerekeknek kértünk székmagasítót, egy darabig a helyükön maradtak, aztán mindketten anya ölébe ültek.
A darab szerintem fantasztikus!Látványos(a meséből kivetítenek részleteket), nagyon-nagyon jók a zenei betétek(az első ének szövegét nehezen lehetett érteni, de utána nem volt ilyen gondunk), kiválóak a színészek. Kende nem ismerte ilyen részletesen a  történetet eddig, szerintem pont az ő korosztályának szólt. Követhető a sztori, aranyosak a jelmezek. A felnőtt Vuk zseniálisan énekelt(többiek is), Székely Józsefet soha nem láttam még színpadon, fantasztikus!Na és a macska!Ő is szuper volt!Áradozni tudok róla, óriási élmény.

Ami bosszantott az az, hogy olyan gyerekeket is elhoztak, akik abszolút nem tartoznak a célközönséghez és a hangoskodásuk folyamatosan zavart. Nem szoktam szólni, de most a határon voltam.(szólt helyettem más)
 Mögöttünk ült egy család: apa, anya és 3 csemete. A legkisebb kb. 7 hónapos(!)lehetett egy 2,5 éves körüli és egy 5 év körüli. A baba szegény folyamatosan mászott volna előre(ezért is ült az ölembe Kende), zsibongott, a 2,5 éves éhes volt, nyafogott, ráadásul a szülők nem a szélére ültek, hogy könnyebben kimehessenek legalább a babával, hanem középre(!)ott volt apa, anya. Miért nem úgy oldották meg, hogy egyikőjük kint marad?!vagy annyira akarta nézni a szülő is a Vuk-ot.

Itthon Vinci a déli alvással megvárt!Állt a konyhaablak párkányán és várt minket.

1 megjegyzés:

  1. De jó lehetett ez az előadás! Ügyes vagy, mert én mindig későn kapcsolok, hogy jegyet kéne venni vmilyen előadásra, így jártam még az adventi időszak alatt is, amit kinéztem, már rég nem volt rá jegy :) ...
    Még egy hasonlóság: a parkolással hasonlóképpen vagyok, néha úgy érzem megy nekem, de rá kell jönnöm, hogy ez csak önámítás :). Általában maradok a nagy helyeknél :) ...

    VálaszTörlés