Bringózni indultunk a Margitszigetre, de előtte megígértem a fiúknak, ha alszanak ebéd után(és szót fogadnak), akkor fagyizunk is.
Nekem egy kávéházra esett a választásom, Zoli lebeszélt a gyerekek(hangosak, nem ülnek meg a fenekükön) miatt, helyette bementünk a Mekibe. Kendus túró rudis fagyit kért(ami pontosabban nem fagyi, hanem hideg édesség)és ha már neki az a kérése, akkor Vinci is olyat kap(vita elkerülése véget). Miután kézhez kaptuk, csodálkoztam, hogy milyen nagy adag. Ettek belőle, de a mennyiség kifogott rajtuk, felváltva használtuk a mosdót és célba vettük a szigetet.
Közben Vincinek eszébe jutott, hogy amit ettek, az igazából nem is fagyi, mert nem nyalni kellett. Reklamált egy tölcséres fagyiért, a Meki mellett talált is egy fagyizót, ordított egy sort, amikor közöltük vele, hogy nem kap. Egy ismeretlen idősebb úr odajött hozzánk, hogy megkérdezze, ez a szép, fürtös kisfiú miért kiabál????
A hídon Vinci a biciklis sávban akart futni, egy ideig engedtem is-amíg nem jött velünk szembe senki, kb. 5 másodperc-aztán folytatta a műsort tovább. Bármerre megyünk van nézőközönségünk. Ha az egyik gyerek befejezi a hisztit, tutira kezdi a másik valamiért. Ritka pillanat, amikor mindenki vidám/nincs elégedetlenség/ nincs követelőzés.
Felültünk egy bringóra.
Kende ült elől, egyedül. Ügyesen navigált, nagyon élvezte. A hölgy, aki kiadta nekünk a biciklit, mondta, hogy jobb lenne, ha a kisebbik gyerkőc mellénk ülne(pedig csak 3 percre látta a magánszámát:)A kölcsönzés szerintem drága, következő életünkben bringósok leszünk:)Fenntartási költsége majdnem nulla, 30 perc tekerés 2000ft. Bérelhetőek elektromos kocsik is, de abban nincs kihívás:)
Egy ideig megült a fenekén, aztán folyamatosan kormányozni akart vagy fékezni. Zoli pedig azt hitte terepversenyen van, hirtelen, gyorsan kanyarodott-általában le a betonútról, hangosan kacagtunk rajta. Csak azt kértem tőle, hogy a játszóteret kerülje ki nagy ívben.
Meghallgattunk egy zeneszámot a szökőkútnál(csak egyszer próbáltak meg belemenni a vízbe),
észrevették a fiúk a kukoricást, amit nem hagyhattunk ki.
Csepegő esőben sétáltunk vissza a kocsinkhoz. Egy élmény volt!
De jó kis napotok lehetett :) !!! A Margitszigetet mi is imádjuk, bár mostanában keveset voltunk, inkább Máté kisebb korában jártunk, akkor is imádtuk a vadasparkot is, a szökőkutat, na meg a bringókat. Az egyik évben egy rendezvény kapcsán a Családfőnk használhatta az elektromos kocsikat, na akkor nagyon sokat közlekedtünk ott :) ... Nekem is tervbe van a nyárra, hogy a Toma se maradjon ki a jóból, de tényleg mindig nagy élmény :) !!!
VálaszTörlés