, nem számoltam, hányszor csúszik le egy nap....
Fociznak a trambulinban. Vincinél visszalépést tapasztalok a szobatisztaság terén: mindennap van "baleset". Érzi, hogy wc-re kell mennie, de inkább hisztizik, mint ráüljön a bilire(amit már kivittem a teraszra).
Ebéd kint a teraszon(jó az étvágyuk, már 10.30-kor kérdezik mi lesz a korai ebéd és a desszert) aztán bent egy fürdés és megyünk aludni.
Az ebéd utáni sziesztázást könnyen meg tudnám szokni. Lefekszem velük-Vinci mostanában ragaszkodik hozzá, hogy mellette aludjak-minden moccanásomra felébred, az autós gyerekágyat mégsem az én méreteimre találták ki. Várok, pihenek és amikor eljutott abba a mély alvási szakaszba, akkor kijövök és olvasok vagy a háztartással haladok. Szerencsés vagyok, mert egyidőben fekszenek és ébrednek(nem volt ez mindig így)
Bent hűs van, a konyhába/nappaliba és a hálóba megy a klíma. Így könnyen kibírható a kánikula.
Délután a csavargásé,
Elmehetnének fagyi tesztelőnek |
Kopaszi-gáton |
Szigetszentmiklóson, Duna parton |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése