Évzáró

Gyorsan elrepült ez az év is, mióta megszülettek a fiúk valahogy rohan az idő.
Ha látnánk a jövőben és tudtam volna tavaly, hogy milyen lesz a középső csoport Kendének az új helyen, akkor biztos nem az intézmény váltás mellett döntünk. Nehezen szokott be az új csoportba. Szeptembertől, nagycsoportra visszamegyünk ahhoz az óvónénihez, akihez Kendus járt 2 évet és nagyon szerette.
Kérték a csinos ruhát a műsorra. Kockás ingben és sötét vászonnadrágban feszített Kendus, a legtöbb fiún fehér ing+fekete nadrág.

Többször kértem, hogy vegyen fel titokzoknit, de ő a hosszabb fazonhoz ragaszkodott:) Ettől függetlenül, ő a legszebb!

Gyönyörű napsütéses időben az udvaron tartották az évzárót, ami egyben ballagás is volt. Németül és magyarul is énekeltek, körtáncoztak a gyerekek. Kendus sokat hiányzott, de azt vettem észre, hogy a dalok szövegét félig ismeri és énekeli vagy csak tátog. A műsor alatt észrevettem, hogy a németes óvónőnek'puska'van a tenyerére ragasztva, néhány pillanatra elfelejtette a szöveget -kb. 15 perces volt a német rész-és onnan lesett. Hát...akkor mit várjak a gyerektől?!
Az egyik játékban Kendusnak az volt a feladata, hogy elkapjon egy kislányt. Szegénykém annyira koncentrált(és rám figyelt), hogy elesett.

Bent a teremben folytatódott a nagycsoportosok búcsúzása. A teremben minimum 27 fok, semmi levegő, Kendus már éhes volt, 16.35-kor kezdődött a műsor, 17.30-kor már minden kínja volt, meg is értem.
Nem értettem azokat a szülőket, akik a gyerekük ovis ballagását annyira felfújták, mintha a csemete a Corvinuson venné át a diplomáját. Jövőre Kendus is ballag(a mi időnkben még nem volt ovis ballagás), biztos lesz itthon terülj-terülj asztalkám, de ennél több nem.
A faliújságra kiírták az óvónők, hogy az évzáróra enni-és innivalót várnak. Ebből az lett, hogy a csoportpénzből rendeltek tortát(SZMK-s szülők a ballagó gyerekek szülei), rajtam kívül egy anyuka vitt islert, pogit, egy másik üdítőket. Minden gyereknek sütöttem kakaós csigát, rögtön el is fogyott, megdicsérték.
A ballagó gyerekek szülei csináltak egy rövid diafilmvetítést-projektoron-az ovis élményekből. A film alatt zene szólt, gyerekek és szüleik együtt énekeltek, miközben a gyerekek egy 'Elbúcsúzunk' táblát tartottak. Drámaira sikeredett, mindenki bőgött. Kendus odarohant hozzám azzal:"mindenki sír!"-már ő is zokogott. (Mondja:"Nézd Anya, K. is sír!"-ő a csoport kemény magja.)Ennél a pontnál fogtam őt és kivittem a levegőre. A hangulat nem a ballagáshoz hasonlított.....

Búcsúajándékkal készültünk, mind saját kezű ajándék. Egy agyagkaspót festettünk le, ebbe került szegfű.

A másik ajándék egy képkeretbe zárt virág: a virág levele és szára mintás papírból, a virág tojástartóból és pom-pomból lett.

Készült a logopédusnak is

Még 2 hét és vége.