A könyvet, amiről írni szeretnék kölcsönbe kaptam a szomszédomtól.
Az első rész címe: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes, ennek folytatása a Már lángolt, amikor ráfeküdtem..
Rövid, tartalmas, könnyen emészthető a könyv, emberi tűnődések vannak benne. Nekem kicsit a füveskönyvre hasonlít, de ennek amerikai szerzője van és a bölcsességekbe humor is van!
Robert Fulghum stílusa nekem bejött, az írásaiban átjön, hogy az élet értelme helyett az életben rejlő értelmet kell megtalálni, rányitja szemünket a mindennapi élet csodáira.
Zoli mindig azt mondja Kendusnak, hogy milyen jó neki, ő még gyerek!(nem kell dolgoznia, csekket befizetnie, nem fáj a feje)neki annyi a dolga, hogy egész nap játsszon, új dolgokat fedezzen fel, kiránduljon, élvezze az életet. "A régi közhely szilárdan tartja magát és még ma is igaz. Felnőttnek lenni valóban piszkos munka. De valakinek csak el kell végeznie ezt is."
Robert Fulghum lelkészként egy középiskolában tartott előadást és megkérdezte a diákokat, hogy ki akar felnőtt lenni. A diákok lelkesen emelték fel a kezüket, hogy már szeretnének felnőttek lenni.
Erre viccesen megjegyezte Robert F., hogy a felnőttek dolga(minden egyéb más mellett, hogy):
- mosogató szűrőjét kipucolják
-wc-t pumpálni
- bekakáló és bepisilő babákat tisztába tenni
- taknyos orrokat megtörölni
- padlót felmosni, miután a baba kifröcskölte a spenótot
- sütőket, zsírfogókat, serpenyőket kitisztítani
-szemetet kivinni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése