Ahogy időm, energiám engedi úgy írom Kendus blogját, most lemaradásban vagyok. Álmodozom arról is, hogy eljutok a nyomdába és beköttettem neki, egy szép emlék. Persze a blog mellett van fotóalbuma, szöveges illusztrációval, egy füzete, amiben írok neki/róla és a blog.
Úgy jött ki, hogy minden délelőttre és délutánra is van programunk.
Most a majálisunk következik:)
A fővárosban rengeteg gyerekeknek szóló ingyenes program volt, szempont, hogy ne kelljen sokat utazni, tudjak időnként leülni és ne legyen tömeg.
Délelőtt a XVII. kerületben voltunk egy old timer kiállításon(ha már a nagyra nem jutottunk el március 15-én), a fiúkat teljesen lenyűgözte.Kende felismeri a legtöbb, legelterjedtebb autómárkákat.
Ha utazunk, akkor mindig kérdezi, hogy milyen autó megy mellettünk/előttünk.
A veterán gépjárműveken kivűl katonai járművek
is kint voltak, amiket ki lehetett próbálni.
Az abszolút kedvenc természetesen a tűzoltó volt(valamiért ez vonzotta leginkább a kisfiúkat, itt volt a leghosszabb sor)
Délután a soroksári Molnár-szigeten voltunk.
A koncerteket Kende kevésbé élvezte, mi még hallgattuk volna a tehetségkutató(k)énekeseit, de a fiatalember kiszúrt magának egy (bóvli)műanyag kisautót, az egyik árusnál és mindenáron megakarta szerezni(az sem számított, hogy már hazafelé tartunk, ő valahogy mindig megtalálta a kisautót, amiből itthon kiállítást lehetne rendezni, annyi van belőle).
Sétáltunk a Duna parton, fagyiztunk, megnéztük a hajókat. Estére szutykosan, fáradtan értünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése