Dumál, dumál, dumál

Azt mondják az okosak, hogy van akinek a beszélőkéje fejlődik gyorsabban, hamarabb és van, akinek a mozgása tart előrébb.
Kendusnál egyértelműen a beszéd fejlődött gyorsabban, látványosabban. A mozgása 15 hónapos koráig kicsit lemaradt a kortársaihoz képest, de ma már olyan jól tud pl. egyensúlyozni, hogy a kétkerekű rollerral közlekedik, nem is akárhogyan, villám Vili. Ha a néptáncon páros lábbal kell ugrálni, akkor még nem egyszerre mozog a lába, olyan kicsit, mintha indiánugrálást csinálna.

Kb. 18 hónapos volt, amikor elkezdett szótagokat majd szavakat és mondatokat mondani.(egy állandóan csacsogó anyuka mellett ez nem volt nehéz)utána pár hónappal már mondta a rövidebb mondókákat, verseket. Mostanában az a menő nála, ha a verseket átkölti, halandzsázik, de úgy csinálja, hogy közben rímeket gyárt. Csuda egy figura:)

A környezetünkben mindig megjegyezték, hogy milyen tisztán, érthetően és választékosan beszél(mint az anyja:), az apja megkérdezi időnként tőlem, hogy tudok-e ajánlani neki egy jó logopédust:)
Vannak hangok, amik még nem az igaziak, ilyen pl. az "R" hang, helyette "J" ejt, de furamód, ha odafigyel, akkor a Répa, retek, mogyoró kezdetű mondókát helyesen mondja. Vagy "N" helyett "Nyt"-t ejt.
Olvastam egy társasjátékról: Grimassimix, ami a logopédusok játéka, játszva, nevetve fejleszt beszédhibákat.

Ragozásnál is időnként előfordul egy kis magyartalanság vagy olyan csepeliesen mondja, hogy enyim, az enyém helyett.
Illemtudóan megkérdezi, hogy kipróbálhat-e valamit, szabad-e neki. (Valamelyik nap a csatornázási művek autója állt kint az utcán, erre ő: Anya, kipróbálhatom?-mármint, hogy felmászik az autóra)
A humora, ami zabálnivaló is átjön a beszédén: "Anya, hol a te férjed?"
Kérni és köszönni is nagyon tud, bízom benne, hogy ezeket soha nem fogja elfelejteni. Pl. étkezés után azt mondja, hogy köszi Anya, köszi Apa.

Az érzelmeit az ölelésen kívül verbálisan is képes kifejezni: "Szeretlek, Anya!"Jól vagy, Anya?"

Kendeszáj

Az út melletti Calzedonia óriásplakáton egy dekoratív nő fürdőruhát reklámoz, a háttérben homokos part.
Megszólal Kende: Anya!Én abba a csajos uszodába akarok menni, oda, ahol ez a néni van!:)

Amikor az apja öltözteti:)

Hogy mennyire különbözőek vagyunk, mi nők és a férfiak. Teljesen máshogyan gondolkodunk az öltözködésről, öltöztetésről(is).

Amikor az apja öltözteti, akkor minimum egy ruhadarab kimarad vagy felcserélődik ( oké divatos, ha az atléta a felsőrészre kerül, de a megszokott, jól bevált, hagyományos öltözködési stílushoz ragaszkodom) a kikészített kollekcióból.

Azért, hogy  segítsem a folyamatot, a kanapéra szoktam kirakni sorrendben a ruhákat: alsógatya, zokni(ha zokni és harisnya is van,mert kint 14,5 fok, akkor borul a dolog, vagy az egyik vagy a másik?!nem egyértelmű, hiába mondom, hogy harisnyára a zokni(dupla réteg), nadrág, atléta, felsőrészek, kabát, sapka, sál. Szombat délelőtt a kabát maradt le. A vékony felsőrészre kapott egy mellényt, de kint a prérin voltak lovagolni és fújt a szél(nem baj edződik a gyerek szervezete)
Ja, hogy tettem ki kabátot is, az pont elkerülte a figyelmét(pedig ott volt a sorban)

Ha mégis sikerül a lábbelinél akadhatnak gondok: Kendus figyelmes nagyfiúként szól az apjára, ha mégis kacsaláb(egyébként egyedül is felveszi a cipőjét, de asszisztálni kell hozzá, hogy pl: a cipő nyelvét igazítsa meg)vagy az egyik lábra szandál, a másikra cipő kerül. Még szerencse, hogy zivatar, jégeső nem volt délután csak orkán erejű szél:)

Így jöttek haza Kőbányáról a zeneoviból:)

Ma is jót nevettem, még a könnyem is kicsordult, persze, amikor elárultam, hogy min nevettek, akkor nevettek velem.

Vicces, hogy fel sem tűnt egyik pasinak sem(az egyik még csak 2,5 éves lesz), hogy felemás lábbeli van a gyereken.

32 hetes pocak

 

Vinci ugyanolyan aktív baba, mint Kendus volt. Főleg éjszaka érzem azt, hogy focimeccset vív a pocakomban. 2,5-3 óránként ébredek általában. A terhesség alatt talán kétszer hánytam, nem úgy,mint Kendussal, de most a derekam akar leszakadni. Úgy érzem, hogy fizikailag sokkal jobban bírom, mint az elsőszülöttemnél.

Kívánom az édességet, colát, mekis kaját(főleg a sült krumplit), a tejtermékeket, mákosat, szénhidrátot és a sok egészségtelen mellé jöhet a gyümi is. Kendussal képes voltam éjszaka is enni és mindig ittam egy kakaót, olyan hajnal 4 körül. Mióta megszületett, azóta tartja ezt a szokását, van, hogy 3órakkor, de előfordul, hogy kitolja 5-re.

Már egy ideje magamnak is feltűnt, hogy pingvines a mozgásom, ha szükséges még sprintelek egyet Kende után(tegnap a kátyúknál betonoztak, odament a motorjával és az elkerített fadeszkákat rakta arrébb a friss beton mellett) 10kg híztam.
 A melleim tele vannak anyatejjel, már most van előtejem.
A képeket elnézve is látom, hogy tipikus fiús pocakom van.
Kendus várja Vincit, mondja, hogy neki is van Vinci a hasában, neki is kell vérnyomást mérni(30-as)és tervezi a jövőt. Pl: a szomszéd kislánynak bébitaxija van-nekünk nincs-, de mondta, hogy majd elkéri Vincinek vagy hozzunk le a padlásról labdát és ő majd focizik Vincivel.

Vettünk testvérfellépőt, Hannáéknak van és Kendus ha találkozunk, akkor előszeretettel használja.
Az előszobában már ott figyel az összekészített csomag még mosnom és vasalnom kell olyan apróságokat,mint az Adamo hinta huzata vagy a hordozó betétje. Minden készen áll a fogadására.

Bezzeg az én időmben!!!

Bezzeg az én időmben, nem voltak olyan szuper, biztonságos, színes játszóterek, mint most!
Múlt héten Csengődön kirándultunk(kicsi település), de még ott is fa-rönk játszótér volt a falu központjában.
Amikor én gyerek voltam(nem is olyan rég), akkor a hinták fémből voltak, mint a játékok legtöbbje, a mászóka alatt óriási kavics(ha esik a gyerek, legalább a kezét, bordáját törje), a libikóka ülése(persze sok használat után, feltöri a feneket).
A csúszda végén homok(sokszor szemét, macskaürülékkel). Ennek ellenére(nem tudtam, hogy másmilyen játszótér is létezik)imádtam a nagy-és a kisjátszóteret a lakótelepen. Szerettem a hordót, amin futni kellett az űrhajónak álcázott mászókát és a fémhintát is.(na meg a többi gyereket, akikkel lent bandáztunk)
A környékünkön lévő összes gyerekbolondító játszóteret ismerjük és szeretjük.
Múlt héten egy viszonylag újat fedeztünk fel Kispesten a Petőfi utcai játszóteret(Nagysándor J-Petőfi u. találkozása a panelek között)
Csak ámultam és bámultam a luxus és biztonságos játékokon, a tér kialakításán, a környezeten.
Minden korosztály megtalálja a kedvére valót, még felnőtt kondieszközök is vannak, a tér körbe van kerítve, nem mobil wc van, hanem normál kiépített illemhely (wc papírral és szappannal -ami a védőnőnél egy egészségügyi intézményben nincs- pelenkázóhelyiséggel és őrrel).
A játékok színesek, mindenhol gumi szőnyeg, van olyan, amin zebra van felfestve. Fiúknak a mozdony mellett egy állomásépület, órával:)
Mászóháló, több csúszda, vár, hajó, hinta(többféle, van olyan,amit nem a gyerek lök, hanem egy hálón fekszik/ül és a szülő körbe-körbe löki), torony, homokozó(ez is tiszta).
A focipálya felett háló, futószőnyeg gyerekeknek, mászófal, lovacska....
A játszótér tesztünkön csillagos ötöst kapott a Petőfi játszótér!

"Ez az én méretem!"

"Pont jó rám"!"

                        Simán felveszi az apja cipőjét is, ha az színben illik a ruhájához:)

Apró lábak tornája utoljára

Még friss élményként írok a mai utolsó tornánkról. Múlt héten torna után két kisgyerekkel és szüleikkel ott maradtunk a parkban, dumcsizni, a gyerekek motoroztak, szaladgáltak. Kendus jól elfáradt.
Ma már bevittük a terem elé a futóbicót, ha vége lesz a foglalkozásnak, akkor megint megyünk a parkba(Marci is így gondolta, ők is motorral érkeztek)

Kendus úgy gondolta, hogy beviszi a terembe a bicót, kicsit hisztizett, de megértette, hogy a bicónak nem a parkettás teremben a helye. Aztán többször bement és kijött, utoljára sírva jött ki, hogy menjek be a tornára.(Közben Orsi néni hangosan megjegyezte, hogy a Kendus "ilyen" gyerek, ki-be rohangál...pedig nem jött ki soha, ja és Kendőnek szólította egyszer, ami emberi tévedésnek sem tudható be, mert ilyen fiú név nincs...)

Bementem, óriási könnycseppek hullottak az arcán, szorította a kezem, csak velem akart futni.
Időközben megjött a kislány, akit kedvel, de ő is szorította az anyukája kezét és nem vett részt a tornán(legalábbis addig nem még bent voltunk)
Aztán volt egy pont, amikor azt mondta Kendus, hogy menjünk haza. Mi kijöttünk, kint bicózott, játszótereztünk és kifelé jövet mondta, hogy ő nem akar többet tornára jönni Orsi nénihez.
(Nem tudom, hogy mi történhetett bent, amikor nem voltam ott, de elfogulatlanság nélkül állíthatom, hogy a fiam egy kedves, közvetlen, mosolygós gyerek)Lehet,(biztos) hogy valamit megérzett Orsi nénin, lehet, hogy Orsi néni nem dicsérte őt(elég katonás a stílusa), sőt inkább leszidta, ha nem jól végezte a feladatot. (talán ezzel szidással akart motiválni, jó kis pedagógia...)

Amikor először mentünk, akkor kapott Kendus matricát, azóta nem. Pedig mennyire várta....mindig azt mondta, hogy azért nem kapnak a gyerekek matricát, mert a kocsiban felejtette.
Nem sikerült megtalálni közte és Kende között a közös hangot.
Volt, hogy behívott Orsi néni, hogy nem bír Kendével(pedig óvónő), piszkálja a lányokat.Hiszek abban, hogy a dicsérettel, sikerélménnyel rengeteg mindent el lehet érni. Szegénykémet valószínű, soha nem részesítette elismerésben(pedig tudom, hogy futásban(is) tényleg jó!és csapatember!)

Egyszer megjegyezte Orsi néni nekem a torna végén, hogy Kendus nem tud a feladatra koncentrálni....hm...még 2,5 éves sincs!és azt gondolom(tőlem okosabbak is), hogy ebben az életkorban nem egy adott feladatra kell koncentrálni a gyereknek 45 percen keresztül, hanem játékok segítségével a figyelmét lekötni.
Így alakult, annyiban sajnálom az egészet, hogy Kendust jól megsiratta. A mai napra a jegyszedő néni visszaadta a foglalkozás árát!!

Sárkányteregetés

Az egyik legjobb szabadtéri program szeles időben a sárkányteregetés.

A sárkányunkat kicsit feltuningoltuk, vettünk rá egy új irányító lécet(lehet, hogy nem így hívják)és madzagot, mert a régi annyira elöregedett, hogy szétmállott.

Kimentünk a Tescó melletti nagyrétre, ami a sárkányteregetés helyszíne a helyiek szerint, sokan kint voltak és jókat fogócskáztunk is. Kendus imád futni, tornán is azt mondja Orsi néni, hogy a futást élvezi leginkább és megy is neki(teljesen úgy fut, mint az apja, kicsit olyan szétesősen). Mielőtt elindulna, mondja, hogy : elkészülni, vigyázz, kész, tűz, rajt!!!!!!én csak vonszolom a testem utána és próbálom felvenni a tempóját, tele van energiával.

Kendus hihetetlenül élvezte, futott előre, közben hátra nézett és figyelte a sárkányt

(én meg őt, hogy mikor esik hasra), hempergett a fűben(szerencsére nem lett kutyaszaros, sok kutyás is kint volt).

Szoba-és ágytisztaság

Örömmel jegyzem le, hogy Kendus már több napja nem kap alváshoz pelust és szárazon ébred!
A wc-n szűkítőt használunk, de egyedül nem tud ráülni, hiába mutattam neki, hogyan kell és kap dobogót(fellépőt) is hozzá, segíteni kell neki. Ezért gondoltam azt, hogy miután Vinci megszületik, a bili bekerül a szobába, hogy könnyebb dolgom legyen.
Ritkán előfordulnak még "balesetek", főleg, ha nagyon belemerül valamilyen tevékenységbe, akkor nehéz őt rávenni arra, hogy menjen wc-re.
Utazáskor sem használunk már pelust!

Kendeszáj

Arról már írtam, hogy maga után a játékokat nem szívesen pakolja el, kényszer hatására is nehezen.
Mondom neki, ha nem segít elrakni a játékokat, akkor nem jön velem Judit Mamához(akit mostanában csak Juditnak hív), erre ő komolyan azt mondja:
Nem baj Anya, áthívom Pankát, majd játszok vele!

A székletét mindig elemzi, hogy milyen formájú, állagú, stb.
Anya, ez a kaki toboz alakú kaki , nem golyós:)

Harmónia háza Soroksáron

Nincs tőlünk messze a Harmónia Háza, ami tulajdonképpen egy bemutató tanya. Már többször jártunk itt, mindig nagyon jól érezzük magunkat és örömmel megyünk.

 Emlékszem először ,amikor itt voltunk, akkor Kendus még a babakocsiból figyelt, járni nem tudott.
A tulajdonosok, Orsi és Csaba kedves, gyerek-és állatszerető emberek.

9-től vannak a tanyán, amit Kendus csak állatkertnek hív, szombaton családi napot tartanak, hétköznap csoportokat fogadnak.

A kisfőnök, tiszta apja:)

Több házi állatot tartanak,(nyuszi, tyúk, csirke, pulyka, galamb, malac,kecske, birka, ló) lehet őket simogatni, etetni, itatni, messziről szemlélni őket. 2 éve a vándorcirkusztoktól vettek egy lámát is, de sajnos elpusztult. Tartanak emut is, amit Kende szeretett volna megkergetni, de annyit sikerült elérni, hogy sarokba szorította az állatot, ami szegénykém nem szeret.

 A tanya területén van kemence(pogácsát lehet sütni), fedett rész(eső esetén)ahol akár szülinapi bulit is lehet rendezni, szerintem jó ötlet, halastó.

Amikor legutóbb ott jártunk, akkor KEnde és Lili részt vett a nyulak etetésében, persze KEndus  úgy gondolta, hogy ő a vizes tálkába is tápot, füvet tesz(hiába kérték, hogy ne tegye, a jószándék vezérelte)
A fiamnak az állatokon kívül leginkább a talicska és az utánfutó jött be, hiába na pasiból van. Csaba frissen tojt tojásokat mutatott a gyerekeknek, ami még meleg volt(legalább megtanulják városi létükre, hogy nem a bolt polcain, a dobozból jön a tojás). Megnéztük a pár napos kiscsibéket is.

Orsi lovasterapeutaként is végzett. Vállalja egészséges és sérült gyerekek lovagoltatását.(volt olyan gyerkőc, aki ennek hatására kezdett el beszélni vagy lett szobatiszta!)
 Amíg nem érkezett meg a terápiára a kisfiú, addig a lurkók lovagoltak Tündéren(aki már egy idős ló, de nem póni, mert a pónit Orsi több okból nem ajánlja gyerekekhez)

A fiam bátran, mosolyogva pattant nyeregbe, abszolút nem félt. Gondolkodok rajta(most, hogy itt a nyár és nincs hétvégén korizás), hogy amíg energiám engedi, addig hétvégente elviszem lovagolni.

A tegnapi nap mérlege

Egy darabokra tört fazéknak a fedele én voltam a ludas, két darab ripityára tört porcelán müzlis tál Kendus főzőset játszott, nem nem engedtem neki, hogy kipakoljon a konyhaszekrényből, már nagyfiú és önállósítja magát és egy darab fellépő(Kendus dobogónak)hívja, amire az apja ráállt, hogy becsukja a fürdő ablakát és kettétört alatta(pedig pehelysúlyú).
Mindezeket írhatjuk a betegségfáradság kombináció számlájára.

Kendeszáj

Szétpakolni, rumlizni imád a kishercegem, na az összepakolás már nem megy neki. Ha közösen csináljuk, akkor is elszöszmötöl valamivel és nem lesz rend. Már 11 körül és este is ott tartunk, hogy nincs szabad (lépésnyi)felület a szobájában, mindenhol játékok. Tényleg mindenhol, mert a szőnyeg alatt is autópálya épül:)
Már 1-2 kisebb műanyag vacak(Kende szerint kincs:) a kukában végezte, mert véletlenül rá léptem és összeroppant a súlyom alatt. Gyűjtögető a drágám, kavicsok, tobozok is vannak már a szobában.

Kéri, hogy vegyem le neki az egyik társasjátékát a polcról, én pedig közlöm vele, hogy csak akkor, ha összepakol.
Erre ő: "Anya a nappaliban olyan szép rend van, játszhatnék ott is!"

Eltelt 1 év

betegség nélkül!!
Szilvásváradról hazafelé jövet kint lehetett olyan 25-27 fok, a kocsiban Zoli nyomatta a klímát, amit nem bírok, kértem, hogy kapcsolja ki(amikor figyeltem, akkor ki is kapcsolta:)
különben lehúzta az ablakokat, a huzattól pedig a fülem fájdul meg....(nem vagyok egy könnyű eset:)
Már másnap kapart a torkom, fájt a beszéd és bedugult az orrom. Gyógyszert nem szedhetek, maradt a lándzsás útifű, a Nasivin(amit 3 napig ajánlott használni én már 1 hónapja gyilkolom vele az orrnyálkám, de ez az egyetlen orrcsepp, ami használ)és a sok-sok folyadék, calcium, magnézium.
1 éjszaka volt, amit teljesen éberen töltöttem, mert a sok trutyitól nem tudtam aludni, azóta már legalább  2-3 órát tudok egyszerre szundítani.
Zoli ma délután kezdett el panaszkodni, hogy fáj a torka.
Kendusnál tegnap éjszaka kezdődött.

Fülsapkában

Éjszaka egyszer-kétszer felébred(persze előfordul, hogy végigalussza, de akkor 5.30körül kezdi a napot, mindkettőnek megvan az előnye)és bejön hozzánk. Van, hogy odabújik és alszik tovább, gyömöszöli a kezem, van, hogy kakaót és vajas kenyeret kér és van, hogy pisilni kell kikisérni.
Tegnap kiabált, hogy lecsúszott a lábáról a zokni, hiába vártam, nem jött. Aztán mentem én és ahogy melléfeküdtem(már csak olyan féloldalasan férek mellé)éreztem, hogy lángol a teste, pofija, remeg a teste.
Felkapcsoltam a lámpát és látom, hogy a szemei fennakadva, féligalvó állapotban.
Bevittem, lázat nem mértem, jött a vizes borogatás, kerestem lázcsillapítót, de a nagy kapkodásban csak Germicid C-t találtam(amire nem igazán mozdul meg a hője), később nyugodtan megkerestem a nála bevált lázcsillapító kúpot(Algopirin származék)és lázat mértem(39.5 Germicid után), a vízes ruhát folyamatosan cseréltem, félrebeszélt.
Délelőtt teljesen tünetmentes volt,kimerészkedtünk egy kicsit az utca végén lévő piacra is. Délután max. 1 órát aludt és 39.2 ébredt. Amikor orrsziporsziztam a nóziját, akkor fogta a füleit:(
(Tudja egyedül is mérgesen fújni, de ilyen esetben biztosabb a porszívó, milyen jó találmány!)
Délután rendelt a doktornő, de jobbnak láttam kihívni.

A délutánt és az estét is a szobában töltöttük, főleg az ágyban játszottunk. A kedvence: autók sorakoznak

Gyorsan jött és megállapította, hogy fülgyulladása van és duzzadtak a nyirokcsomói. Kapott gyógyszereket, Aspirint ampullába, fülcseppet és lázgörcs elleni szert is.(amit remélem nem kell bevetnem), amikor kint volt,akkor is 38.5 volt a hője lázcsillapító kúp után.
Trutyis a nózija, jókedvű, jó étvágyú, a folyadékot tuszkolni kell bele.

Szilvásváradon nyaraltunk

Szilvásváradon még gimis osztálykiránduláson voltam és nagyon szép emlékeket őrzök a helyről és a kirándulásról is. A hely továbbra is gyönyörű, de a helyiek....
Vinci születése előtt ez volt a nyaralásunk, már csak 1 napos kirándulások férnek bele (a családi kasszába és az energiámba is)

Fátyol vízesés

Természetesen egy kuponos oldalon jutányos áron vásároltam 3 napot a Bükk Panzióba. A 3 napot aktív pihenéssel töltöttük el.

Ami új volt nekem(és talán Zolinak is), az a szilvásváradi emberek "vendégszeretete", hozzáállása a dolgokhoz.
Érkezésünkkor közölték, hogy reggelizni 8-tól lehet. Hát, akinek gyereke van, az tudja, hogy a gyerekek nagy többsége reggel 8-kor már sok mindenen túl van, a reggelin is. Ezen nem is bosszankodtunk, mielőtt indultunk bevásároltunk, vittünk magunkkal 3 napra elegendő élelmet, de a kupon tartalmazta a reggeli árát is.

Mi olyan 7.45 körül hátizsákkal felszerelkezve nyakunkba vettük Szilvásváradot(elsősorban a Szalajka ligetet és vonatozni indultunk), miután meglátott az egyik alkalmazott, hogy lelépünk, megkérdezte, hogy miért nem reggeliztünk. Kérlelt, hogy menjünk és együnk. Visszamentünk és mondtam, ha lehet, akkor én egy tejes kávét kérnék. Erre ő: ÁÁÁÁÁ, azt nem lehet, nekünk olyan nincs. Ja mondom, semmi probléma. Erre délután valamit melegítek Kendusnak a mikróba és ott figyel benne két kávé. Mondom a nőnek, hogy kivehetem-e a kávékat a mikróból.(A vendégeknek melegítettem, de nem itták meg....no comment)

Zoli valamit megakart nézni a neten, a nő megkérdezte, hogy hol van a gépünk(nem hoztuk), mellette 2 volt az irodában(nem használta), de mondta, ha nincs gépünk, akkor nem tudunk netezni.(sajnálja, mondja ő)mi is.
A 3 nap alatt több ilyen szituációba futottunk bele:(
Volt étterem, ahol életem legpocsékabb kávéját kaptam, amire csupán 35 percet kellett várni(rajtunk kívül nem volt senki)

Összesarazta magát, ezért kapta meg a felsőrészem

Az erdőben ötletes játékok vannak. A fiúk kedvükre kalapálhattak

Vonatoztunk, amit Kendus (is)nagyon élvezett. Javasolták, hogy a visszautat gyalog tegyük meg, de nem bírok már 2-3 órát gyalogolni. A forrás és környéke csodálatos!Tisztaság mindenhol, részletes és érdekes leírás a fákról,a fafeldolgozásról,  az erdőről. Kendus napirendjét figyelembe véve, sajnos az ősember barlanghoz már nem jutottunk el. A Gloriette tisztáson futottunk, a győztes mondanom sem kell, hogy ki volt:) Azóta a szobában is futni kell: Elkészülni, vigyázz, kész, tűz, rajt!

Ellátogattunk a magánkézben lévő kastélyszállóba is.

Itt hihetetlenül kedvesek, aranyosak voltak a pincérek, pedig csak sétálni mentünk a parkba(ahol a kisemberem meglocsolta a növényzetet) és egyszer ott ebédeltünk.(isteni finomat), Kendus annyira elvarázsolta az egyik pincérlányt, hogy ajándékokkal jöttünk haza(pl: szívószál, különleges koktél keverő)

A helyet bárkinek szívből ajánlom(kuponos oldalakon lehet rá üdülést venni:)

A kastély mellett van egy kerektemplom. Egy bácsi (akit au utcán leszólítottunk, hogy mit érdemes megnézni a környéken, két lábon járó történelemkönyv volt) mesélte, hogy a gróf felesége félrelépett, az egri püspök nem választotta szét őket, ezért a gróf áttért a református vallásra és épített magának egy templomot. A templomba csak vasárnap délelőtt lehet bemenni.

Kerektemplom

Lovaskocsikázni is szerettünk volna. Akinek megkaptuk az elérhetőségét, aznap már nem dolgozott(5 óra után és közölte, hogy másnap is csak 9 után hívjam), 1 óra utazásért 6000ft kért. Mondtam neki, hogy nekünk elég a 30 perc is(annyiért ő nem dolgozik.....), így inkább nem mentünk vele. Helyette elmentünk a lovardába(mint megtudtuk több spanyol ló is ott van)Júniusban tartanak lovasbemutatót, versenyt is.

és a kocsimúzeumba.

A lovardából elsőre kizavartak, mert rossz helyen parkoltunk.....óriási parkoló, rajtunk kivül senki, igaz, volt egy tábla, hogy behajtani tilos. A kocsimúzeumot is bátran ajánlom, érdekes dolgokat tudtunk meg a kocsikról és csak fél szemmel figyelt a jegyszedő néni, hogy Kendus melyik kocsit rongálja meg.....

Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

A könyvet, amiről írni szeretnék kölcsönbe kaptam a szomszédomtól.
Az első rész címe: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes, ennek folytatása a Már lángolt, amikor ráfeküdtem..
Rövid, tartalmas, könnyen emészthető a könyv, emberi tűnődések vannak benne. Nekem kicsit a füveskönyvre hasonlít, de ennek amerikai szerzője van és a bölcsességekbe humor is van!
 Robert Fulghum stílusa nekem bejött, az írásaiban átjön, hogy az élet értelme helyett az életben rejlő értelmet kell megtalálni, rányitja szemünket a mindennapi élet csodáira.

Zoli mindig azt mondja Kendusnak, hogy milyen jó neki, ő még gyerek!(nem kell dolgoznia, csekket befizetnie, nem fáj a feje)neki annyi a dolga, hogy egész nap játsszon, új dolgokat fedezzen fel, kiránduljon, élvezze az életet. "A régi közhely szilárdan tartja magát és még ma is igaz. Felnőttnek lenni valóban piszkos munka. De valakinek csak el kell végeznie ezt is."

Robert Fulghum lelkészként egy középiskolában tartott előadást és megkérdezte a diákokat, hogy ki akar felnőtt lenni. A diákok lelkesen emelték fel a kezüket, hogy már szeretnének felnőttek lenni.
Erre viccesen megjegyezte Robert F., hogy a felnőttek dolga(minden egyéb más mellett, hogy):

- mosogató szűrőjét kipucolják
-wc-t pumpálni
- bekakáló és bepisilő babákat tisztába tenni
- taknyos orrokat megtörölni
- padlót felmosni, miután a baba kifröcskölte a spenótot
- sütőket, zsírfogókat, serpenyőket kitisztítani
-szemetet kivinni

Beiratkozás az oviba

A héten volt az oviba a beiratkozás. Úgy gondoltam, hogy gyorsan hétfőn túl leszünk rajta, Szilvásvárad előtt ezt is elintézem.
A papírokat már vasárnap egy bugyiba összekészítettem. Esett az eső, Zoli és Kendus az autóba maradt, "úgyisgyorsleszek"alapon, valamiért nem bírták nélkülem:) és 5 perc után már az ölemben volt a kisfiam.
A vezető óvónőnek felhívtam a figyelmét, hogy nem a körzetes oviba szeretnénk járatni KEndust, de a jelentkezési lapon ezt röviden megindokoltam.
Amíg az ügyintézés tartott, addig KEndus rajzolgatott egy lapon, elmondott vagy három verset az óvónőnek. A produkáltatásnak nem vagyok híve, de ő olyan kis közvetlen,  beszédes, magától mondja a verseket, mondókákat, ép, ami eszébe jut. Megkérdezték, hogy hívják, erre is szépen válaszolt és elmondta, hogy hol lakik.
Erre az óvónő a jegyzőkönyv megjegyzés rovatába beírta, hogy szépen rajzol, jó a kézügyessége és kommunikatív:)
Persze elhintette a következő mondatot is: "biztos bölcsis"....hát nem, nem bölcsis, mondtam, hogy otthon vagyok vele.
És büszke vagyok rá, hogy ilyen okos!

Roni ballagása

Kendussal közösen saját készítésű ajándékkal leptük meg Ronit, ballagása alkalmából.
Hurkapálca, zsírkréta, ragasztó, tűzőgép és papír kellett a virágokhoz. Emellett spatulából elkészült a neve is. Sajnálom, hogy a részleteket és a végterméket sem fotóztam le, pedig igazán szépre sikerültek. (Az ötlet a Kifli és levendula blogból származik).
Miután Judit Mamától kaptunk egy nagy zacskónyi spatulát, felhasználtuk garázsként, autóútként, autómosóként is.

A ballagás délután volt, előtte ebéd a Rákóczi Grill étteremben(nagyon finomakat ettünk. Itt egy fix összegért annyit eszik-iszik az ember, amennyi belefér. Dédi gondoskodott a kicsikről is, spejzolt nekik délutánra pogit, nehogy éhen maradjanak:))

Szülők, nagyszülők

 13.30-ra voltunk hivatalosak, akkor kisemberem mindig alszik. Aznap is így tett, bealudt az autóba, telefonáltam Mamának, hogy toljanak össze székeket az étterembe, ahol folytatni fogja a szundít, de ahogy kiszálltunk az autóból a szakadó esőbe, rögtön felébredt. Egy kicsit kómás volt, de hamar felélénkült.
Lilivel és egy másik kislánnyal(Szófi, aki családjával egy másik asztalnál ült) rögtön megtalálták a közös nevezőt. Futkároztak(főleg Kende vezényletével történtek a dolgok,), bújócskáztak, hancúroztak. Az álmosság, fáradság csöppnyi jele sem látszódott Kendebendén.

Ennyire szeretik egymást az unokatesók!

Kendus jól érezte magát akkor is, amikor NagyLaci ebédjét ette vagy amikor Lilli etette őt, az asztalnál önállóan, nyugodtan nem evett, de más tányérjából örömmel falatozott.

A videón azt mondja Lilinek: "Bújócskázunk, jó?!"

Állandóan mozgásban van, amit már délután nehezen tudok követni, pörög ezerrel. A ballagás napján az apja vette át a felügyeletét, ültem, figyeltem, bámészkodtam, csodálkoztam ezalatt.

A ballagási ünnepség hosszú volt és alig volt levegő(vagy csak sok volt az ember), ülve elviselhető volt a hőség. Ha jól emlékszem, akkor az én ballagásomon kevesebb virág, héliumos lufi

Hello Kitty alatt Roni:)

és dekorációs ajándék volt a ballagó diákoknál.  Nagylaci a kicsiknek a ballagás végére

A székeken orgona virágok, mikor kiürült teljesen az aula mi akkor indultunk haza

beszerzett pár színes lufit, amik azóta is a szobáját díszítik.
Itt aztán lehetett gyönyörködni a virágkötők munkáiban, a kreatív ajándékokban, legjobban a zöld növényekből készített fülhallgató tetszett.
Ami még különleges volt számomra, hogy egy kivetítőn ment a műsor alatt a diákok legjobb fotói, pillanatai. Árgus szemekkel lestük, hogy mikor jön Roni.

Mint három tojás:)

Sok képet, videót készítettünk.

Majális

Ahogy időm, energiám engedi úgy írom Kendus blogját, most lemaradásban vagyok. Álmodozom arról is, hogy eljutok a nyomdába és beköttettem neki, egy szép emlék. Persze a blog mellett van fotóalbuma, szöveges illusztrációval, egy füzete, amiben írok neki/róla és a blog.
 Úgy jött ki, hogy  minden délelőttre és délutánra is van programunk.
Most a majálisunk következik:)
A fővárosban rengeteg gyerekeknek szóló  ingyenes program volt, szempont, hogy ne kelljen sokat utazni, tudjak időnként leülni és ne legyen tömeg.
Délelőtt a XVII. kerületben voltunk egy old timer kiállításon(ha már a nagyra nem jutottunk el március 15-én), a fiúkat teljesen lenyűgözte.Kende felismeri a legtöbb, legelterjedtebb autómárkákat.
 Ha utazunk, akkor mindig kérdezi, hogy milyen autó megy mellettünk/előttünk.

A veterán gépjárműveken kivűl katonai járművek

is kint voltak, amiket ki lehetett próbálni.

Az abszolút kedvenc természetesen a tűzoltó volt(valamiért ez vonzotta leginkább a kisfiúkat,  itt volt a leghosszabb sor)
Délután a soroksári Molnár-szigeten voltunk.

A koncerteket Kende kevésbé élvezte, mi még hallgattuk volna a tehetségkutató(k)énekeseit, de a fiatalember kiszúrt magának egy (bóvli)műanyag kisautót, az egyik árusnál és mindenáron megakarta szerezni(az sem számított, hogy már hazafelé tartunk, ő valahogy mindig megtalálta a kisautót, amiből itthon kiállítást lehetne rendezni, annyi van belőle).
Sétáltunk a Duna parton, fagyiztunk, megnéztük a hajókat. Estére szutykosan, fáradtan értünk haza.

Kirándulás a Naplás tónál

Autóval nincs tőlünk messze a Naplás tó, amely Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvíze.
Amikor ott jártunk, akkor is rengeteg horgász és kiránduló járta körbe a tavat, többen grilleztek, napoztak.

Az úton elcsente a kalapom:)

A tó és környéke tájvédelmi körzet, gazdag az élővilága pl. itt él mocsári teknős is(amit mi akkor nem láttunk, de hiszünk a leírásnak, amely az út mellett volt és a tó történetét, élővilágát mutatta be), családbarát kirándulóhely, lassú tempóban is 30 perc alatt végigjárható. A betonút mellett végig szemetesek vannak és a tó és környéke tiszta.

A kis huncut

Még közelről soha nem láttunk duzzasztógátat, azt itt meg lehet nézni. A tó körül betonút van, amit a 70-es években építettek(mint elég sok minden mást itt az országban)

A csomagtartóban mindig van pléd, futóbicó vagy motor és víz.

Mi is egy kicsit leheveredtünk a fűbe, Kendus mezítláb mászkált (ami jót tesz a bokájának, talpának),
ki akarta próbálni milyen a vízben fürdeni(ami egyébként tilos, de ő úgy gondolta így közelebb kerülhet a vadkacsákhoz:)és nehezen értette meg, hogy ő miért nem mehet be a tóba, amikor csónakosok is vannak bent(horgászok)
Hazafelé jövet szedtünk orgonát, mert szeretem az illatát:)

Nem lehet vele betelni

akkor sem, amikor alszik, olyan gyönyörű, mindig megcsodálom, hogy milyen szép, mennyire bájos a pofija és milyen nagy......nem lehet vele betelni.

Kb. 1 hónapja kapta meg a "Cimbis" ágyát a Verdák meséből. Valójában nem Cimbinek hívják, hanem Villám Mekvín, de van egy könyve, aminek az a címe, hogy Cimbi és a Traktorjaj(köszi Edina). Innen jött neki a Cimbi. Az apja önálló döntése volt az ágy kiválasztása, beleszólásom nem volt, hiába az ágynéző körúton jeleztem neki, hogy nekem ez a típusú ágy nem tetszik, de mégis megvette("mert a gyereknek tetszik és ez a lényeg"-szerintem meg mindennek örül, ha kap valamit)

Mióta beköszöntött a tavasziasnyár, azóta Kendus nem alussza át az éjszakát, egy két kivétel persze előfordul, megébred, bejön a szobánkba kakaót kér, aztán pisilnie kell. Utána melléfekszem, de nem bírom sokáig, mert nem az én méreteimre lett kitalálva az ágy. Jó, ha csak egyszer ébred, de inkább kétszer, háromszor. Ha még nem alszik elég mélyen, akkor nem tudok mellőle bebújni a saját ágyamba, mert működnek a radarjai és rögtön felébred, ha le akarok lépni. Mióta nincs cumi, azóta gyömöszöli a kezem.
Van, hogy magam mellé veszem a nagyágyba és ott alszik, de akkor biztos, hogy arra ébredek, hogy rúgja a pocakom.
Az ágy feletti polcon sorakoznak a plüss állatok, a sor bővült egy zenélő angyalkával és a táncoló nyuszival. Lefekszem mellé és leosztja, ki kivel alszik, körbebástyáz állatokkal.

Nagyon izzadós, csak egy kis body van rajta, de éjszaka az is nedves lesz. Próbálom hűteni a szobát, olyan 23 fok körül lehet nála.
Elalvás előtt a sláger a repülős könyv(köszi Krisz), már uncsi, de mindig azt hozza, hogy olvassuk. Többször beszélünk arról, hogy szeretne egyszer repülőre ülni. Kérdezem tőle, hogy hova utazna, válasz: Afrikába!(ott Anya vannak zsiráfok, zebrák).
Talált a kisházában 20 forintot, mutatja és mondja, hogy Anya, ebből a pénzből tudunk venni repülőjegyet!:)

Joli 50 éves lett

A hétvégén ünnepeltük Joli 50. születésnapját.

Az ünnepelt

Ajándékba tőlünk tortát és virágot kapott. A torta szerintem már művészi alkotássá sikeredett. Belül csoki volt, de olyan omlós volt a tésztája és a csokikrém is etette magát, senki nem tudott neki ellenállni. Hasonlóan,mint Zoli szülinapi tortáját ezt is a barátunk, Éva készítette(aki nem végzett cukrász), remek sütiket, tortákat készít. Minden ehető volt rajta, kivéve a drótok, amikkel a rózsák rögzítve voltak. A torta az utazást is sértetlenül túlélte. A tűzijáték mindig elkápráztatja Kendust.

Mindig úgy tervezem az utunkat, hogy nagyjából az út alatt a kisemberem kialudja magát, ez az esetek többségében mindig így van, így amikor megérkezünk valahová, akkor már kipihent, mehet a buli. Frontról nem tudok, de valamiért kétszer is ránéztem és láttam, hogy bukik le a feje, mégsem aludt el. Odaértünkkor már nagyon nyafi volt, mindenért hisztizett. Próbáltuk altatni az apjával közösen és én egyedül is, de nem jött össze, gondoltam, hogy bevettem az autós praktikát(ritkán teszek ilyet), mert reggel 5kor már fent volt és kb. 11 után már csak hisztizett. Az autóban elaludt, már az első utcasarkon, de ahogy leállt a motor, az ő szeme kipattant. Még utána sem adtam fel, próbálkoztam, de hiába. Ő meg csak esett-kelt-hisztizett.
Aztán kiengedtem a fiúkhoz az udvarra és ott megnyugodott, hazafelé elaludt a kocsiba. A fiúk halat pucoltak, amit Laci reggel fogott. Zolit megtanították halat pucolni, szálkamentesíteni, kaptunk is belőle. Hétvégén(ha nem esik az eső, akkor bográcsban készül majd a halászlé)

Az ebéd nagyon finom volt

és bőséges(a nekünk elrakott menüt még három napig ettük itthon), nem untuk meg. Zoli nem szokott inni, de valami isteni meggyes-mézes pálinkával kínálták, aminek nem tudott ellentmondani, egy óra után mosolygott, mint a tejbetök. (olyan, ami úgy ittatja magát). Több családi fotót is készítettünk.

Kendussal hancúroztak, mindig valaki dögönyözte a drágám.

Keresztapjával

Délután focimeccsre indultak a fiúk, de az ellenfél lemondta a játékot, de Kendus így sem maradt foci nélkül, Laci és Bálint rúgta vele a bőrt.
Sokat beszélgettünk Dédivel, Jolival, Dalmával, amikor a fiúk leléptek.