Vacsora Lacival és Dalmával

Ha a Honvéd kórházban van dolgom-ami most havonta egyszer előfordul, asztma vizsgálat-, akkor utána meglátogatjuk Lacikát és Dalmát, Kendus keresztszüleit.
Lacika partner a hancúrozásban, a játék bunyóban, hempergőzésben. Kendus ezt tudja és ki is használja, ahogy meglátja a keresztapját már ugrik is rá.
 Olyan kiváltságos a gyermekem, hogy még a cipőjét sem kell levetni a lakásban(persze leveszem), felszentelte az első 5 percben a kanapéjukat egy kis naranncslével.

Meghívtak minket vacsorázni a Harapó Mókus vendéglőbe, Óbudára. Egy kedves, barátságos étterembe. Az odafele úton  a kreszt megszegve Dalma ölében utazott a 3 személyes Fordba. Kendusnak több sem kellett, ahogy kiszálltak az autóból már fülig érő szájjal mondta, hogy láttak tűzoltót és átmentek a hídon , legszívesebben ő még folytatná a kocsikázást. Az utóbbit kedvesen, erőszakosan, ordítva, hisztizve követelte.

Szalvéta újragondolva

Ahogy megérkeztünk, kértük a segítőkész, mosolygós pincért, ha lehet, akkor elszeparált helyre ültessen minket.(ismerve Kendust).

Finom ételeket ettünk, Kendus csak ímmel-ámmal evett az ő vacsijából(juhtúrós sztrapacska), amitől másnap fosott. Lacika krumpliját és rántott húsiját fogyasztotta ezerrel. Az evőeszközökkel zenélt: a kés volt a vonó, a kanál a hegedű. Később furulyázott a kanállal:) Kis muzsikusom.
A vacsi végén mondta a pincérnek, hogy : "Bácsi, bakakiltam!!!"-persze csak az előszele távozott, de a wc-be nem produkált semmit.
Hazafele hisztizett, hogy ő Laci Fordjával megy, aztán a Népligetnél benyomta a szunyát. Azóta mondja, hogy Laci és Dalma dolgozik, most nem mehet hozzájuk.