Már nagyon vártuk Tamásékat hozzánk, KEndusnak többször mondtam, hogy jön hozzánk Mira és Ambrus.
Kendus a vendégvárásban is részt vett: segített palacsintát sütni, mosogatógépet pakolni, porszívózni.
Vasárnap esett az eső, ezért délelőtt nem voltunk kint levegőn, ennek tudom be, hogy KEndus nem bírt az energiáival és igazi irigy, eleven, erőszakos kisfiú volt.
Általában az eső nem akadályoz meg minket abban, hogy sétáljunk , kap esőkabátot és gumicsizmát, a pocsolyákat úgyis szereti, de a délelőtt gyorsan eltelt és nem mentünk ki.
Kendus igazi kis "diktátor", parancsol: Anya, kakaót!(a kérek már elmarad), Anya gyere a szőnyegre játszani! Anya, kapcsolj "Sam"-et!
Büszkén jelenti ki mindenre, hogy az ENYÉM!!, arra is ,ami nem az övé!Úgy általában minden az ÖVÉ!
(Talán a tesó segíteni fog a mindentbirtokolniakarok érzésen)
Kendus nem volt vendégszerető és talán ez enyhe kifejezés. Ha Mirus hozzányúlt bármelyik játékához, akkor rögtön odament és kirántotta a kezéből-mert az az ENYÉM!-persze őt addig nem érdekelte az a játék, ami Miránál volt. Minden erejét összeszedte, hogy elvegye tőle a játékot, mással nem lehetett a figyelmét elterelni.
Ha volt is olyan pillanat, amikor nem Mirát gyepálta, akkor felmászott a kisszékre vagy a játéktartó doboz tetejére. Egy ideig tudtak egymás mellett gyurmázni, Kendusnak is az a szín, forma kellett, ami Miránál volt.
Mirus ovis nagylány, okosan és hősként viselkedett, amikor KEndus támadásba lendült.
Ambrus még mindig kiegyensúlyozott, nyugodt 1 éves kisfiú.
Amikor hazamentek próbáltam megbeszélni a dolgokat KEndével, szerintem hatástalanul, mert másnap Lilit támadta meg. Ha előjön, hogy hogyan kell a vendégekkel viselkedni, akkor KEndus már nem Mirát mond, hanem Miruskát emleget.
"De Anya, elvette a helikopterem és Tom-t is!"
"De Anya, elvette a kalapácsom"
"De Anya, bement a kisházamba"
Köszönjük a vendéglátást, Mirát igazán nem viselte meg a dolog, a dackorszak meg már csak ilyen:)
VálaszTörlés