Hogy bírod?

Amikor Kendus még pocakban volt, akkor azt kívántam, ha fiam lesz, akkor legyen életrevaló,eleven, izgága, aktív, ne olyan, akinek megalszik a tej a szájában és elvan, mint a befőtt vagy olyan aki egy játékkal elbabrál órák hosszat.
A kérésem teljesült:)

Nevezhetjük dackorszaknak, hisztikorszaknak, vagy "szörnyű két éves" időszaknak , Kendus mindent produkál, ami a nagykönyven le va írva. Mióta képes  arra , hogy helyet változtasson, azóta nehéz vele lépést tartani, állandóan mozgásban vagyok, csodálkozom, hogy nem fogytam.
Volt "pakolásos" időszaka, elmúlt, volt hogy bemászott a konyhaszekrénybe, ágynemű tartóba, fiókba, az is elmúlt. Egyszer a hisztis időszak is elműlik, csak bírja az ember türelemmel.

Még tavasszal motoroztunk a Duna parton Andiékkal, amikor is nem tudtunk két értelemes szót váltani, mert futottam KEndus után, kiment az útra, legurult a mélygarázsbam vagy éppen írányt váltott. Akkor kérdezte a kétlányos barátnőm, hogy lehet ezt bírni??

Mondom, ő fiú, ilyen a habitusa, nincs veszélyérzete, keresi a kihívásokat, ha túl nyugis a nap ő dolgozik rajta, hogy legyen benne egy kis stresszfaktor.
Makacs, megy a feje után, nehezen, de elértem, hogy ha rákiabálok(mindig előttem megy 5-10 méterrel), hogy álljon meg, mert jön az autó, akkor megáll.
Az idegen kutyáktól nem fél, előre sprintel a bicóval és hívja őket: "gyere közelebb" és bedugná a kezét a kutyákhoz.

Most azon dolgozom, hogy minden sz.rt ne vegyen fel a földről(szó szerint). Valamelyik nap, mutatja, hogy milyen kavicsot talált. Hát az nem kavics volt, hanem száraz kutyaszar.
Bemászott a bokor alá, ahonnan kihúzott egy sörös dobozt, megkóstolta a maradékot.(szerencsémre nem fosott utána)
Vagy: leülök vele a nagyáruházba a padra, hogy levegyem róla az overállt. Mellettünk egy idősebb bácsi, egyáltalán nem nézett ki hajléktalannak. Amikor már pár perce ott voltunk éreztem, hogy büdi a férfi, egy zacskóból kenyeret evett. Lehajoltam, hogy valamit eltegyek a táskámba, erre Kende kivette a bácsi kenyerét és majszolta vele.
Ilyenek vannak.
 A kutyakakit mindig megtalálja. KErtvárosban lakunk, ahol mindenkinek a portáján(kivéve minket)van eb. Azt nem értem, hogy a közterületen hogy lehet kutyakaki. Itt nagy a telek, nem szoktak kutyát sétáltatni.