Októberi szülinaposak

Nagy a család, minden hónapra jut szülinapos, névnapos. Szombaton ünnepeltünk, Öcsi és Zsaklin (Zsaklinnak volt szeptemberben egy előrehozott meglepetés szülinapi kerti bulija, amin jól éreztük magunkat, isteni marhapörit ettünk)szülinapját.
 Geri is szülinapos, sajnos a távolság miatt nem tudtuk megünnepelni, de karácsonykor mindent bepótolunk. Tudom, hogy olvassa/olvassátok a blogot, ezért az éteren keresztül is Sok-sok Boldog Szülinapot kívánunk Neked Geri!!!
Hétfőn Noémi szülinapos és októberben még Zitus szülinapja is lesz!

Zsaklin szombaton 3 fogásos uzsonnával, nasikkal várt minket, Kendus két pofára tömte a paradicsomos húsgolyót és az édességeket, a pogit és a család egyik kedvencét a feketeerdő tortát.(Amit a legjobban a Zsuzsi cukiban készítenek)Ha a gyerekem tűzijátékot lát a tortán vagy gyertyákat, akkor mindig azt hiszi, hogy őt ünnepeljük(persze őt ünnepeljük mindennap)odaáll az ünnepelt mellé/elé és fújja a gyertyát:)
Most hogy már nagyobbak a gyerekek, Lili sem püföli KEndust és KEnde sem közelít agresszíven.Kendus eljátszott a kisházba, mostanában ha jó az idő,akkor kint focizunk, tologatta a játék babakocsit.

Este Mamánál aludt KEndus, mi az apjával leléptünk a Vígszínházba Kern koncertre. Nekem a körítés jobban tetszett,mint a hangja(Zoli miatt mentünk), a meghívott vendégek profik voltak. A Vígszínház épülete tetszik, a székek kényelmesek, masszívak, jól látható a színpad. A koncert után elmentünk randizásunk egykori helyszínére egy török étterembe utóvacsizni. Annyira szerettem a mézes édességeket. A gyros és a baklava elfogyasztása 22.30 után megtette hatását, éjjel felébredtem, hogy fáj a gyomrom.
Mikor mentünk már hallottam a Golf nyikorgó hangját, mondom is Csibónak, hogy fura hangot ad ki az autó, mondja, hogy nem a miénk, hanem az előttünk lévő. Szerencsére hazajöttünk vele, holnap megy a szerelőhöz. Kendus már várt délelőtt,(kérte a Mama, hogy pakolja össze a holmiját mire megjövök, bepakolta a kutya összes labdáját a táskába) kérdezte, hogy Golffal jöttem, mondtam neki, hogy nem mert beteg, elkezdett keservesen sírni(én meg nem tudtam mosolygás nélkül megvigasztalni).