A helyről röviden: gyerekbarát(ez nem csak abban merül ki, hogy van gyerekmenü és etetőszék), hanem, hogy akár játékkal is lekötik a gyerkőcöt, kiskanalat hoznak és szívószálat a pohárba:)Elegáns, Duna parti, tiszta, kedvesek és gyorsak a pincérek. Vacsora közben kijött hozzánk a séf és megkérdezte, hogy minden rendben van, ízlik-e az étel. Mi ilyenhez nem vagyunk hozzászokva....kedves, mosolygós volt. Az ételek nem voltak nagy adagok, de nekünk elég és laktató volt. Mi jól laktunk. Az ételek tálalása és az ízvilága is különleges. Amit én választottam: előétel: kacsamell rilette házi brióssal és csillagánizsos szilvalekvárral. (Rilette nálam májas:), főétel: konfitált sült malaccsászár köményes mentás káposztasalátával és céklapürével. Desszertnek: túrógombóc tejfölfagyival.
Kendus most taknyos és fogzik is, gondoltam, hogy csak csipegetni fog. Zoli kitalálta, hogy rendeljünk neki külön a megunhatatlan rántott húst sült krumpliból. Tálalása is dekoratív volt, a fagyihoz hasonló papírtölcsérben volt a sült krumpli és hozzá egy nagy adag hús, amit nem fogadott el csak úgy, ha kézzel eheti. Hálás volt, hogy külön kapott ételt és nem a miénből mazsolázott, ahányszor meglátta a pincért megköszönte az ebédet(vacsit, nála minden étkezés ebéd)
Napközben nem volt széklete, tudtam, hogy majd az étteremben. Nem csalódtam benne, látványos jelei vannak, ha beindul nála a folyamat. Félig álló helyzetben tette a dolgát és közben hangosan mantrázott: KAKI, KAKI, KAKI.
Így, aki addig nem figyelt ránk, az ezután mosolyogva ránk nézett:)
A konferenciateremben kicseréltem a pelusát:)
Vacsora után kimentünk a partra hajókat nézni. Ma többször mondta: Anya, ebédelünk a folyónál???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése