A telefont megnézettni elvittük az Europarkba. Kendustól kérdeztem, hogy mivel akar menni, busszal vagy villamossal, ő mondta: Anya beszállok a villamosba:)
A délutáni alvás utáni időzítettem az indulást. Délelőtt elmentünk vonaljegyet venni, de a környéken sehol nem árulnak, sem a kisboltba sem a végállomáson. (A Határ úton is 100 lépcsőt kell lemenni az aluljáróba, ahol jegyet lehet venni. Az Europarkban is csak a postán árultak jegyet, ahol kilométeres sor állt. Nem egy bababarát a külvárosi közlekedés.
Gondoltam,akkor lógunk, de Zoli hazajött és kidobott minket a Határ útra, hazafelé jöttünk a sárga 52-es vilivel(Kende szerint kék)Szörnyű, hogy ezért a szolgáltatásért(vonaljegy )320forintot kérnek el.
Mamávál már békávézott olyan izgalmas helykre, mint a józsefvárosi piac vagy a kőbányai meki vagy a Nyugati.
Az egyik kedves ismerősöm kérdezte, hogy a te gyereked nem szeret békávézni??Ők a belvárosban laknak, ahol alacsony padlójú a busz és szuper a négyeshatos. Nekünk a világháborús 52-es jutott, zötyög, 3 szűk lépcsővel, ami instabil. Kendus az utazás során hangosan megjegyezte, hogy a villamos belement a kátyúba, na ezen jót nevetett a szembe ülő néni, akivel beszélgettünk(békávénál dolgozik). Az egyik megállónál két fiatal összerúgta az ajtót, a vilivezető úgy gondolta, hogy ő most elintézi a két suhancot, mondja a néni, figyeljünk,most kezdődik a birkózás. Ez a magyar valóság.
Amikor felszálltunk egy pasi segített, mert bevásároltunk, ügyeket intéztünk és babakocsival, megrakodva nem egyszerű a közlekedés.(Nem hagytuk ki a kakaó vásárlást sem:)Az úton láttunk egy kutyáknak fenntartott játszóteret is.
A végállomásig jöttünk, itt egy kislány segített. Kendu élvezte, mondta, hogy legközelebb busszal kiránduljunk.
Kendus az Europarkban megszerelte a kisautót:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése