2018-as év leltár

Az idei év legnagyobb szenzációja, hogy elkészült a házunk. Teljesen KÉSZ. Ezt 10 évvel ezelőtt és a legszebb álmomban sem gondoltam volna. Olyan, amit kitaláltunk, elterveztünk, megálmodtunk. A ház vásárlása után elkezdtünk egy "könyvecskét" , ebben képeket ragasztottunk, rövid szövegeket írtunk mellé. Igaza van annak(Zolinak:), aki azt mondja, hogy egy pénztemető. Jobban jártunk volna, ha veszünk egy földdarabot(a fővárosban már 10 évvel ezelőtt is ritkaságszámba ment a jó helyen lévő telek)
Több évig megtartottuk(kényszerből)a 60 éves hajópadlót, a cserépkályhát,a régi üveges fa ajtót.
Élvezzük, szeretjük, örülünk a háznak. Tele van egyéni megoldásokkal(Zoliban egy belsőépítész veszett el).
Kende elkezdte a másodikat, kedvet kapott a teniszhez. Ha úgy adódott, akkor jött velem edzésre, kezdetben labdaszedő volt, aztán átadtam az utolsó 15 percet neki, majd csoportos edzésre vittük. Jövőre talán egyéni órákat fog venni. A sulis akadályokat könnyen vette, rengeteg órája van: az alap óraszámokat megdobja a napi angol és a heti két hittan. Szívesen megy templomba, egy hangja nem volt az idei adventi hajnali(6-kor kezdődő)misén is részt vettünk. Túlestünk a fiús műtéten, amit egy ideje már halogattunk. Részt vett élete első ottalvós táborában. Ez azért is nagy szám, mert nem aludt még senkinél. Jövőre is megy:)
Vincével elkezdtük a GEM Klinikán az intenzív fejlesztést. Ezt anyagilag úgy tudjuk csak vállalni, hogy munkahelyet váltottam(két helyen vagyok most is, az egyik fizetésem automatikusan utalom át)
Rengeteget fejlődött, minden tekintetben. Két barátnője(csak lányokkal barátkozik:)van az oviban, akik sajnos elmennek suliba. Betörte a fejét, a legnagyobb káosz közepén(sittes zsákok, falbontás napján), a nyomát még mindig őrzi(szerintem élete végig fogja, mellette egy bárányhimlő nyom).
Nyaraltunk Gyenesdiáson, kifogtuk a nemfürdős hetet, ennek ellenére jobbnál-jobb programjaink voltak. Nyáron sokat voltunk Dédinél, barátoknál.

Korizás

Annyi szuper, ingyenes koripálya van a környékünkön, lehetne válogatni is, de mi hűek vagyunk a Müpa melletti kis, családias pályához.

Garantált a szuper zene, általában jazz.

Nincs tömeg, ami az amatőr korizóknak nem mellékes!Autodidakta módon tanulok/tam, jóval bátrabb vagyok, mint tavaly:)Biztonságban a korlát mellett érzem magam, ma egy tanuló korizó bennem tudott csak megkapaszkodni, szóltam, hogy nem vagyok egy biztos pont neki.

Olyan szép a környezet. Vincének kicsi lesz a cipőre szerelhető korcsolya, nehezen tudjuk rögzíteni. Kende két éve kapott újat, ami állítható hosszúságú. Kende szinte fut a jégen

, nem siklik, hanem fut, rohan. Előfordul, hogy esik, megvédi őt a vastag anorák. Vince két kör után szomjas, másik két kör után éhes.

Vele még nem felüdülés a korcsolyázás. Az oviban viszik a nagycsoportosokat, ő az első alkalommal ordított, többet nem próbálkoztak/unk.

Álomutazó

Szülinapi ajándékként jegyeket kapott Kendus az Álomutazóra. Legjobb ajándék az élményajándék, szerencsés gyerekek, mindenük megvan.
Black Friday keretében vettem meg a jegyeket, előtte nézegettem és borsos áruk volt. Az is megfordult a fejemben, hogy családi karácsonyi meglepetés lesz, itthon megnéztük az előzetest és Vince azt mondta, hogy ő nem akar jönni, mert félelmetes. Aznap, amikor mentünk persze meggondolta magát. Ebéd után elaltattam, Zoli maradt vele itthon sziesztázni. Kapunyitás az előadás előtt 1 órával volt, ismerős helyen letettem a kocsit és sétáltunk, ami jól esett a plusz 8 fokban a karácsonyi lakomák után. Ledöbbentem, amikor láttam a hosszú sort, a tömeget kordonnal választották el, kiírás segítette az érkezőket, hogy hova álljanak(előzőleg kaptam erről emailt). Rengetegen voltak, szerintem 95% telházzal ment. Olyan 25 percet álltunk a sorban, közben jöttek az előző előadás(11, 15, 19ó)nézői is. Kicsi a világ, rám köszönt egy szécsényi anyuka, nagyjából egykorúak vagyunk, kb. 20 évvel ezelőtt egy baráti társaságba jártunk.
Nagyon jó helyre szóltak a jegyeink, Kende is felismerte az előadás producerét, aki Unicef reklámokban szerepel. Árulták a bárányt, a mesemucial egyik arcát plüss, párna, hajráf formájában. Kende is szeretett volna, miután megtudtam, hogy mennyibe kerül, inkább a CD+DVD mellett döntöttem, amit még aznap este Vince végignézett itthon. Ezt vittük neki emlékbe és a kapott zászlót és a könyvjelzőket. A kocsiba is Álomutazó szól.

Fantasztikusan látványos volt az előadás, a zene fülbemászó, szeretem az előadókat(Falusi Mariann gyerekkorom óta nagy kedvenc, Radics Gigi földim, gyönyörű hangja van), a történet is egyedülálló, kedves. Modern vizuális effektek, megoldások vannak benne!A jelmezek ötletesek, színesek. Csak ajánlani tudom, jövőre elvisszük Vincét is!Nagyon-nagyon tetszett mindkettőnknek!

December 25. 26. 27.

Húgom

Ránk fért már a téli szünet, az utolsó hetekben teljesen kipurcantunk. Most olyan jó!Pihenünk, együtt vagyunk, nem kell sehová sietni, nem kell órára kelni, időre érkezni, időre indulni. Nyugisan, hosszan főzök, sokáig pizsamában vagyunk(előfordult, hogy délután is abban maradtunk), ebéd után ismét ágyba vonulunk és alszunk!De még mennyit:)Az édes semmittevés jól esik.

Itt már gyerekekkel

Több könyvet elolvastunk már, filmeket nézünk, színházasat játszunk. Vince megkérdezi minden nap, hogy alvás után hová megyünk és ki jön hozzánk. Most, hogy itthon vagyunk rendszeresek a csocsó versenyek, Kende profi, egyet pislantok és berúg egy gólt. Két felnőtt van egy gyerek ellen, akkor is ő nyer.
Megcsináltuk a házi feladatokat, még gyakorolni kell(ene), elsősorban angolt és tollbamondást.
Itt volt nálunk az összes tesóm:)Szám szerint 4!Nagyon vártuk őket, ritka, hogy együtt vagyunk(ketten Szlovákiában élnek)

Közös az apa

December 24

Karácsonyfát az utolsó napon szerezte be Zoli. Bevett szokás nálunk, hogy akkor megy, olcsóbb és jól tud alkudni:)Így is mindig formás, dundi fával állít haza. Jézuska hozza, éjjel díszítjük, csomagolunk ajándékokat.
Az ünnep első napján eltört egy karácsonyi gömb, kiömlött egy fél üveg gyerekpezsgő(második felmosás után is ragadt a papucsom)és egy kis actimel a komódra. Vince azóta sem tud betelni a karácsonyfa látványával, egyedi díszeket tesz az ágakra: radírgumi, karkötő, lufi, mikulás zokni. Az égősorra plusz egy karácsonyi led-es girland. Kendét nem hozza lázba. Ronitól kaptunk saját kezűleg készített díszeket.

Karácsony előtt néhány nappal kaptak telefont(leselejtezett, családon, ismerős körön belüli), csak házon belül nyomogathatják. Boldogság a köbön, hallgatnak rajta zenét, videókat néznek és felhívnak, ha a fürdőben vagyok.

Az ajándékok: társasjátékok, könyvek(mint minden évben).

Kendusnak Barca karóra(Vince elszedte tőle tegnap is),

Vincinek pedig egy kép. Ezeket tőlünk, kaptak a tesóktól, unokatesóktól, Déditől jó dolguk van. Lassan megint szelektálnom kell, mert nem fér el a sok játék. Kipróbáltuk mindet(Gravity Maze, Catan telepesei, logikai számolós játék, Minket körülvevő környezet, Csapasd a ritmust)Nagy sikere volt a cserepes, ragasztós házikónak, a slime-al ki lehet űzni a világból(a parkettáról úgy jött fel, hogy nitrohigítózta az apja)Vince lufipukkasztós játéka sem igazán szülőbarát:)
Bárki jön hozzánk kihívjuk egy csocsó versenyre, Kendének van ebben a legnagyobb rutinja, mindenkit elver.

24-én Kende fellépett, mint regős a pásztorjátékban a templomban. Szépen énekelt, dobolt. Már idén is hívták Vincét is, de elzárkózott, pedig fejből tudja a dalszöveget.
Nem rendeltünk kaját, hanem mi főztünk(évente egyszer segít főzni, sütni Zoli, karácsonykor). Vendégül láttuk a húgomat,

öcséméket, sógornőmet a két lányával, Zoli gyerekeit: Erikát és Balázst. A sor folytatódni fog:)

Diótörő

Kendével kettesben megnéztük a Diótörőt az Erkelben. Jutányos áron kaptunk rá jegyet, az osztályfőnöke jóvoltából(tavaly a Hófehérkét láttuk), osztálytársak is jöttek szülőstől, nagyszülőstől.
Pont lekéstük a 23-as buszt, 7 percet várunk a következőre, akkor már pánikoltam, hogy elkésünk. Azzal nem számoltam, hogy a Borároson szakad az eső(esernyő nélkül, kapucniban és sapkában mentünk) Futottunk, arra kértem Kendét, hogy a pocsolyákat kerülje.
Ha színházba megyünk, akkor rögtön kéri a színházi perecet(az Erkelben szerintem túlárazták és a tejes kávé helyett jeges kávét kaptam)
Tériszonyos vagyok, az Erkel középerkély, 12. sorában ültünk. Szuper az akusztika és mindent jól láttunk, de az előadás kezdése előtt inkább oldalra néztem, mint előre. A mellettem ülő apuka első mondata az volt, hogy tériszonyos:)

3 felvonásos az előadás, nem tűnt hosszúnak, teljesen élvezhető volt a balett nekem, na de Kendének: neki unalmas, érthetetlen, talán még nem elég érett hozzá. Pár napra rá, itthon hallott a Diótörőből egy betétdalt, rögtön felismerte.

Karácsonyi műsor az oviban

Megoldottam, hogy Zoli is eljöjjön az ovis karácsonyra(Kendét tesóm vitte magukhoz a suliból, oda mentünk érte). Vince azzal fogadott 16-kor, hogy éhes. Nem is akármennyire, rögtön éhen fog halni!Kaja nem volt nálam, de mondta, hogy megmutatja hol tartja az óvónéni az almákat. Vettem belőle és leült mellénk, mint néző:)
A többi gyerek együtt vonult be a csoportszobába. Kicsit noszogattuk, aztán beállt énekelni, az angolos mondókás műsorban egyáltalán nem vett részt(ahogy észrevettem nem is volt szerepe). Amikor szerepelt, akkor mondta a versikét, mutatta, ami a koreográfia része volt. Kaptunk ajándékba egy feldíszített tobozt és egy angol nyelvű képeslapot.
Hiába vittem a fényképezőgépet. Tele volt a memória, mire három képet kitöröltem, addigra Vinci ismét leült mellénk és inkább onnan figyelte a műsort.
Érzékeny vagyok, könnyen meghatódom, a műsoron nem érzékenyültem el. Aranyosak, cukik voltak a gyerekek. Vinci sokat fejlődött az utóbbi időben, talán a lámpaláz és az éhség is közrejátszott abban, hogy nem akart szerepelni.(Aznap reggel 5-kor ébredt, mellettem:)
Mindez kedden történt. Érkezésünkre lehúzták a gyerekek ágyneműjét, pedig én jeleztem, hogy szerdáig megy oviba, nekem még a csütörtök is munkanap volt. Kiderült, hogy többen mennek még szerdán is oviba.

Ortopédia, gyógytesi, időbeosztás

Állítólag még időben mentünk el az ortopédiára és kértük a gyógytesit. Az iskola védőnője javasolta, hiába látogatjuk évente legalább kétszer az ortopédiát még egy szakorvos sem ajánlotta fel, hogy felírja a gyógytesit.Novemberre volt időpontunk, az orvos bizonytalan időre lebetegedett, kaptunk helyette egy december végi hétköznap 11.30-as időpontot. Reggel elment Kende suliba, Zoli elvitte a Heim Pálba és dolguk végeztével vissza a suliba. Hiányzott az őszi-téli időszakban eleget, lógni nem szeretünk.
Zoli szerint így is húzta a száját a doki, mikor azt kérte tőle, hogy írja fel a gyógytesit.Vitte a védőnő leírását, előző ambuláns lapokat. Születése óta járunk vele szakrendelésre, az erősen befelé dőlő bokái miatt, a laza izomtónus miatt, szerencsére még gerincferdülés nem áll fent, de hanyag tartás igen. Az egyik lába 0,5 cm rövidebb. Évente egyszer kap tb támogatásra ortopéd cipőt. Most még felveszi, néhány év múlva szerintem nem fogja(csúnya).
Kiderült, hogy abban a suliban van a gyógytesi, ahol tanítok:)Heti kétszer mehet, ebből az egyik gyógyúszás(ez egy másik iskola tanuszodájában van). Hétfőn lesz a gyógyúszás, abban az időpontban, amikor teniszre jár. Az utóbbi szerelem, az előbbi kötelesség. Valószínű, hogy le kell mondania a teniszről, talán a tavaszi-nyári időszakban változik az órarend és belefér majd az időbe.
Szerdánként 16.30-18.00 ig van a torna, csak átsétálok érte a suliba. Hosszú nap lesz a hétfő-szerda.
Felvettem a kapcsolatot a gyógytornásszal, a környezetemben mindenki dicséri, nekem elsőre nagyon szimpatikus.

Advent harmadik vasárnapja

Vincével mézeskalácsokat sütöttünk, jópofa kiszúró formáink vannak.

A tésztával nem kellett bajlódni, mert Nóritól kaptunk kész tésztát, amit egy kis lisztes átgyúrás után csak szaggatni kellett.
Kendét a közös főzés-sütés egyáltalán nem érdekli, nem hozza lázba!Bezzeg, amikor kisebb volt, imádta!Inkább éhes marad, mint a segítség. Szereti kiszolgáltatni magát.
Vele tanultam vasárnap a mise előtt és délután is. A nap egyik csúcspontja továbbra is az ebéd utáni szieszta, mindenki igényli. Bevonulunk a "nagyágyba", meseolvasás, redőny lehúzás és szundi. Annyira jól esik, nincsenek rá szavaim:)
Apropó tanulás: a Moza naplóba láttam két megfelelőt angolból és matekból. A jegy megnevezését nem értettem, az rögtön leesett, hogy ez nem négyes-ötös. Matek az erőssége, szerintem csak figyelmetlenségből adódhatott, amihez jókora fáradság társult. A dolgozatot nem láttam, amikor itthon gyakoroltunk egy hibával ment minden. Szöveges feladatokkal dolgoznak, ami nem könnyű. Az angol dolgozatát hazahozta, Kende szólt a jegy miatt a tanárnőnek, írt, hogy közepesnek felel meg. A doga olyan, mintha a kutya szájából szedték volna ki, nem a rendes nevét írta a névhez, hanem hülyeséget és a lap aljába beletépett. Ilyenre én alapból egyest adok. Pedig nehézségét tekintve nagyon egyszerű volt. Többes szám, it is, have you got. Itthon gyúrtunk utána a felelésre és kijavította jelesre. Ha megkérdezem, hogy miből kell tanulni, akkor simán rávágja, hogy semmiből. Pedig mindig van valami, téli szünetre is kapott egy rakat házit, csak, hogy ne unatkozzunk!

Pizsama

Ez egykor az enyém volt, aztán lett a húgomé és most Vince hordja.
Köszönet érte Dédinek, aki eltette:) mint annyi minden mást!
Sehol egy szakadás, öltés, foltozás!

Jaj de jó, esik a hó!!

Nagy szenzáció a hóesés, olyan ritkán esik!
Szombatra szánkózható mennyiség hullott, délelőtt Vince fejlesztésen, nekem munka, de délután kiélveztük a szánkózást, hóember építést!Kendének meghívása volt az egyik osztálytársához.
Elfogyott a répánk, Vince egy modern , extrém hóembert épített krumpliból volt a szeme, az orra pedig pet palackból. Keveset pihent ebéd után, maximalista, a széppel nem éri be. Hozzá tökéletes kell, hogy legyen. Sokadik próbálkozásra összejött a hóember, na de addig, hisztizett, verekedett, kiabált. Kihívtuk a két szomszédlányt. Hógolyóval arcon dobta a kisebbiket, aki a meglepődéstől szólni nem tudott.
Bejártuk a környék utcáit, siklottak a gyerekek a havon. Jó szolgálatot tesz az autós vontatókötél a szánkóhoz rögzítve:)

Egy részen  az én erős Vincém húzta a tőle 1,5 évvel idősebb lányt.

A hazaérkező Kendét azzal fogadta, hogy szánkóztunk, hóembert építettünk.

Gyönyörű látvány a hóesés, de a latyakot, olvadást utálom.

Ez már ciki

Mindentudó naptáram van, papíralapú. Tényleg beleírok minden fontos információt, programokat, kötelességeket.
Kendéért megyek általában előbb délután, utána irány az ovi. Feltűnt, hogy sok autó parkol a bejáratnál, gondoltam, hogy csúcsidőben érkeztünk  és/vagy néptáncos/karatés bemutató van.
Na egyik sem. Szülők tüsténkedtek a csoportszobába, halkan az egyiktől megkérdeztem, miről maradtam le.
Adventi kézműveskedésről. Valahogy elkerülte a figyelmem az, amit kiírtak a faliújságra. Előtte és az utána lévő programok (fizetnivalók)benne voltak az okos naptáramban, a kézműveskedés kimaradt. A vége felé járt a barkácsolás, mire mi odaértünk(ráadásul másnapra két dolgozatra is készülni kellett), Zoli nem volt itthon.
Kedves dadus néni mellé ült Vince mellé és egy szép, dekoratív koszorút készítettek(Vince szobájában ez a harmadik).
Ciki, kellemetlen, hogy kimaradt, azóta is bánom, jövőre jobban oda kell figyelnem. Egyedül az én gyerekemnek nem volt egyik hozzátartozója sem:(

BULI

Szeretem a növényeket(is), közelünkben van az Oázis kertészet, a hely maga a kánaán nekem(könyvesbolt után:). A tökfaragós időszakban jártam ott a fiúkkal, szoktak tematikus napokat tartani, annak keretében ott volt egy bácsi, aki a mobil kemencéjében lángosokat sütött(olyan langalló-félét), édes-sós feltétekkel, mártogatóssal. Hangulatos az egész, Vincinek annyira ízlett, hogy ott rögtön négyet is benyomott!Nem kispályás:)
Beszélgettünk a bácsival(többször találkoztunk ott már vele előtte is, törzsvásárló vagyok a kertészetben:)és meghívtuk hozzánk a szülinapra. Leegyeztettünk mindent, ő beírta a naptárjába. Ahogy változott  szülinapi party időpontja(másik osztálytárshoz igazodva)úgy megbeszéltem vele a szombatot, szerencsére jó volt neki. Úgy érzem, hogy még időben szóltam.
Múlt vasárnap tartottuk a bulit, szombaton felhívtam, hogy hány órára érkezik, hogyan és mivel készüljek. A válasza az volt, hogy ő nem jön. Rendben, akkor viszonthallásra. Ő mondta, hogy nincs rendben, majd beszéljünk meg egy másik időpontot és kedvezményesen eljön. Zoli szerint túl diplomatikus voltam, ő messzire küldte volna.Engem az bosszantott, hogy nem jelezte, nem hívott, nem üzent. Még jó, hogy előleget nem adtam.

Újragondoltam az egészet. Ok, akkor süssünk kézműves:)pizzákat a gyerekekkel. De mire kb. 20 szelet megsül, addig lemegy a nap. Végül pizzát rendeltünk, kétfélét és elfogyott mind. Szombat délelőtt Vincivel vagyok fejlesztésen, ezért a nagy sütögetés most elmaradt, idő hiányában. Éhesen száj nem maradt, a közeli cukiból jött az oreo torta, sósak, tortillákat vettem édes mártogatóssal és persze sok-sok édesség is volt. Pezsgőztek is, az olyan nagyos:)
Kende miután bevitte a szülinapi meghívókat a suliba, ráírta, hogy a meghívott hozzon magával tabletet és/vagy telefont és vagy nurf pisztolyt. Nekünk egyik sincs. Ez úgy derült ki, hogy felhívott egy anyuka, hogy ők egyikkel sem rendelkeznek. Kende gondolta, hogy ez egy kütyü party lesz és mindenki kockul a másik mellett. Ne legyenek "feladatok", szabad foglalkozás  legyen mindenkinek!
Ha hívunk 13 gyereket , akkor őket le kell kötni, különben káosz uralkodik és valaki sírni fog, rosszkedvű lesz, a buli meg nem erről szól. Az egyik fiú hozott 4 nurf pisztolyt és sírás lett a vége, rövidre zártam ezt a részt. Zoli telefonját azért elcsente Kende és bebújtak a gardrób szekrénybe nyomogatni vagy amikor zenét kerestünk a tévén, akkor megörültek, hogy most filmet nézünk:)
Társasoztunk, twister, kincskeresés, csillagszórózás, éneklés, focikártya csere-bere, csocsózás, pillecukrot fűztek szívószálra, aztán hátratett kézzel megették, készültem totóval, ami az ünnepeltről szólt, lufifújó verseny és hasonló mókák. Enyhe idő lett estére, kivittem őket az udvarra focizni, kidobozni, szaladgálni.
Az egyik kislány cukorbeteg és pumpa van a hasánál, ez nagyon érdekelte a fiúkat(3 lány a többi fiú), mit jelent, miért nem azt eszi, amit a többiek és kidobosnál figyelni kell, hogy bokára dobjunk. A lányoknak furcsa volt, hogy a fiúk hangosak, az egyik fiú kiosztotta az egyik kislányt: "Dugulj el!"-kérte. A fiúk hazamentek, a lányok még maradtak, talán onnantól kezdve egy kicsit felszabadultabbak voltak. Kende szemöldök még a buli elején egy kardozás következtében felszakadt.
Szerintem mindenki jól érezte magát, a visszajelzések pozitívak. A legközelebbi gyerekzsúrt a hagyományaink szerint szilveszterkor tartjuk!
A takarítás sem volt vészes utána, mivel folyamatosan le voltak kötve a gyerekek, ezért nem nézett ki úgy a ház, mintha bombát robbant volna. Fényképezni elfelejtettem, néhány kép Nóritól:

Advent második vasárnapja

Tulajdonképpen a pihenésen és a gyógyuláson volt a hangsúly. A fiúk és én is félig betegen nyomjuk az utolsó előtti hetet a szünet előtt. Kende a fülét fájlalja, Vincének szimplán levert a hangulata és folyik az orra.
Vasárnap reggel a mise helyett Kende úgy döntött, hogy lehúzza a redőnyt és lefekszik az ágyba. Az a szokás, hogy a 9.30-as mise előtt tanulunk a következő hétre. A fülére sót melegítettem és zokniba tömködtem, nem esett jól neki a meleg. Fájdalomcsillapító, sok folyadék, pihenés. Mellé bújtam és elolvastam  a szülinapjára kapott Messi könyvet. Teljesen kiműveltem magam belőle, a könyv végén egy táplálkozási tanácsadó rész van:)

Sorozat része

Délre már jobban lettünk a  fekvésnek köszönhetően. Délután filmet néztünk és végül összeszedtük magunkat és elmentünk a 18-as misére. Kende az osztállyal jövő héten roratéra megy(reggel 6-kor van a találkozó. Eddig úgy néz ki, hogy szerepel a karácsonyi betlehemes műsorban, egy énekpróbán jártunk, torokfájással. Regős énekes lesz.

Mikulás

Már nagyon várták a fiúk a Mikulást.
Kendének kezd valami derengeni a Mikulásról, Jézuskáról, Angyalkáról, Fogtündérről. Például mondta, hogy az iskolában Árpád bácsi volt a Mikulás....utána olyat is mondott, hogy már meghalt a Mikulás. Ír minden este az Angyalkának cetliket, amiket betesz az adventi naptárba, ilyet találtam néhány napja: "Focis albumot kérek, kapható a Lidl-ben!" Ez is közrejátszott abba, hogy idén személyesen nem jött el hozzánk beszélgetni. Hol van már az az idő, amikor arról merengett, hogy száll le a kéményből és jön a cserépkályhán keresztül a nagyszakállú.
Kitakarították a bakancsukat, Kende az ablakpárkányra, Vince a bejárati ajtóhoz tette. Kaptak édességet(nem vitte a Mikulás túlzásba, mert ez a hónap úgyis erről szól és az oviban/suliban/buliban is csak ez megy)és cirkuszjegyet, karácsonyfa díszt.

Vince az izgatottságtól szinte alig aludt. 5-kor már a csomagot bontotta.

Fővárosi Nagycirkusz Szikramanók előadását láttuk. Nekem a fantasztikus kategória, az Apjuknak jó voltba tartozik. Vince a nagy cirkusz rajongó, Kende az artisták produkciójánál sírva fakadt és elbújt az Apja háta mögé. Az egyik férfi, biztosítás nélkül biciklizett a magasban, szembekötve ment a kötél egyik végéből a másikba. Egy rossz mozdulat kizökkentette és félrelépett(majdnem leesett), utána levette a szeméről a szemfedőt és vetette a kereszteket. Ott nagyon megijedtünk. A mai cirkusz már nem a félelmetes, idegesítő bohócról szól és nem az állatok abnormális produkcióiról, hanem az emberi test hajlékonyságáról, bátorságról és kicsit a vakmerőségről is.

Látványos az egész és jó hosszú!Előtte Alma együttes koncertjét hallgattuk meg,megalapozták a jó hangulatot, az énekes vicces, humoros felvezetésein sokat nevettünk és kb. a cirkusz 90%-a táncolt! Ugyanakkor komolykodott is, a Kac-Kac kopasz kukac számot a kemoterápián átesett gyerekeknek írták.

Advent első vasárnapja

A decemberi zsúfoltságot megtoldjuk egy névnappal és egy szülinappal is.
Délelőtt misén voltunk, hívták a karácsonyi betlehemesbe Kendét szerepelni, de nem szeretne(másnapra valamiért meggondolta magát, az énekpróbára elmentünk, estére lázas lett, azóta sem gyakoroltunk), a délutáni pihenés után bementünk a Vörösmarty térre.
Pihenés után ugyanolyan hisztisek voltak, mint előtte.
A fény villamossal utaztunk volna, ha bent van a megállóban vagy rövid időn belül megérkezik. De nem és visszafelé is elkerültük.
Vásár még mindig gyönyörű, az esti kivilágított főváros is csodás. Valahogy most nem éreztem zavarónak a tömeget, nézelődtem volna nyugiban, de a gyerekek mellett nem lehet. Az egyik balra menne, a másik jobbra.
Névnaposként kívánságom a Gerbaudban egy latte , mellé édesség. Minden álmom így teljesüljön:)
Fiúk többször elmondták, hogy ők még ilyen finomat nem ettek.(Egyszer már voltunk négyesben ott, akkor még Vinci babakocsis volt). Én sem ettem finomabb desszertet, mint ott!

A legek legjobbja. Somlóit és diós palacsintát ettünk. Egy palacsintával jól lakik az ember!Csokiöntettel, aszalt sárgabarackkal nyami...

Kedves Jézuska!

Kende levele a Jézuskához. Csak felsorolta, minek ide pazarolni a betűket:

"Tablet, focis album, poszter, kép,Szamáriába repülőjegy, súlyzó, playstation, xbox, laptop, óra, focis kártya, fülhallgató, élő kutya."

Elteszem emlékbe, majd megmutatom az unokáimnak. Nem kispályás a gyerekem, már ami a kívánságokat illeti.
A 'j','ly' helyes használatát most tanulja. Az eredetibe van kb. 6 helyesírási hiba(az írás a gyenge pontja).

8 éves lett!

Hármasban

Várja az ünnepi asztal

:)
Fogatlanul, csokisan

Mikulásgyár

Minden évben összeállítunk csomagokat a rászoruló gyerekeknek(Kendéék iskolája a hajléktalan férfiaknak is várják a felajánlásokat, tavaly és idén is készül oda is ajándékdoboz).
Szombaton, amíg Kende iskolában lelki napon volt, addig mi Vincével elvittük a szeretetcsomagot a Mikulásgyárba(a hozzánk közeli Lurdyban és a Millenárison vannak) Ruha, játék, tartós élelmiszer is volt benne. Vince a legvégén egy babasálat(mackós, piros, kicsike sál)kivett a csomagból, mert neki annyira megtetszett, azóta azzal alszik:)
A Mikulással nem akart beszélgetni, kissé megijedt, hátrahúzódott. Egy szaloncukrot azért elfogadott:)
Olyan filmbeillő, igazi Mikulás fazonja volt. Rég láttam ennyire helyes Mikulást.

Jó érzés adni!Tavaly az egyik-ha nem a legnagyobb -karácsonyi/adventi ajándékom az volt, hogy, mint közreműködő segíthettem  az egyik nehéz sorsú diákom családjának szebbé tenni az ünnepet.
Pedig én csak közreműködő voltam!Rengeteg olyan gyerekkel találkozom, aki nehéz sorsú(minden szempontból, olyan élettörténetek vannak, amiket az ember csak a drámákban lát, hall)
Egy blogon keresztül megismertem egy doktornőt, aki vallja, hogy , akinek több van, annak kutya kötelessége segíteni  a társadalom peremén élőket, az elesetteket. Elkezdtünk levelezni.
Személyesen találkoztunk hármasban(ő, érintett anyuka, én), megismertettem őket egymással. Az anya felvázolta a helyzetüket. Nagyfiú-idén érettségizik az Apáczaiban, kiemelkedő  tanulmányi eredményei vannak, versenyeket nyert, egy genetikai betegség miatt tolókocsiban él, teljes felügyeltet kíván, ezt az apuka teszi meg, ő mozgatja, iskolába jár vele, jegyzetel stb.  Munkát egyedül az anya tud csak vállalni. Két húgát tanítottam, mindketten okosak, intelligensek. Társasházból a kerekesszék miatt el kellett költözniük, családi ház, hitel. A fizetés gyógyszerekre megy el.
Hosszú, hosszú beszélgetés után, bevásárolni mentek. Akkor arra volt a legnagyobb szükség.

Építkezés

Ez is a fejlődést mutatja. Vince elkezdett építkezni. Új tőle.

Körök

Mielőtt délután elhagynánk az iskolát, Kende több kört fut vissza otthagyott/elhagyott holmikért.
Először kijön benti szandálban, fel sem tűnik neki.
Gondolja, hogy hazajön pulcsiban. Visszazavarom kabátért, sapka, sálért(a kesztyű most jött be a képbe). Előfordult, hogy az egész ügyelet az ő kabátját kereste(!), az ebédlőben(délben)még rajta volt. Ez az utolsó kép, ami beugrott neki. Ebédlőben nincs, ügyeletes teremben, osztályteremben nincs. Már a mosdóba is nézték. Egy szemfüles észreveszi a földön ledobva(ügyeletes terem)Megjegyzem ennyire figyel a holmijára. Pénteken a tornacuccra is figyelni kell. Őszi szünetben hazajött nélküle. Fel sem tűnt(neki)
Ha a ruhaneműk rendben vannak, akkor jön a kulacs és az ételtartó doboz.
Több biztonsági készletet tartok itthon belőlük. Hétvégén általában kissé beposhadva, büdösen, de hazakerülnek.

Amikor fáradt vagyok, velem is ezek történnek. Elhagyok dolgokat. A héten egy aranykarkötőt veszítettem el, bízom a legjobbakban, hátha valaki utánam hozza(egyszer volt erre példa)

Kendus annyira kimerült, fáradt, hogy ma a szombati "munkanap"után, itthon majdnem 3 órát aludt . A héten jártak színházba, ott a felénél elaludt, úgy keltették fel az osztálytársai.