Sárospatakon zártuk a vakációt

Még soha nem voltam Sárospatakon-és környékén. Szerintem ez tipikusan olyan"osztálykirándulós"hely. Nekem ez kimaradt, 6 osztályos gimibe jártam, az ofőnk semmilyen téren nem aktivizálta magát, egyszer voltunk nomád táborban(jól megfáztam, lett egy középfül gyulladásom, hideg vízben fürödtünk és egyszer elmentünk biciklizni Szécsényből-Bánkra, ennyi)

Egy ideje benne volt a fejembe, hogy szeretnék elmenni a Zemplénbe, amikor nálunk betonoztak a kőművesek, kérték, ha lehet, lépjünk le 2-3 napra, nem volt kérdés, hogy merre menjünk. Ráadásul egy kuponos oldalon találtam Sárospatakon kempinget, önálló kőházakkal. Nagyon kulturált volt, nyugati színvonalú, amerikai konyhás, mindennel felszerelt, két külön szobával, terasszal. Később kitalálták Erikáék(Zoli első házasságában született gyerekei), hogy csatlakoznak hozzánk. Nekik már nem volt kőház, csak faház, de az is minden igényt kielégített. A kemping területén medence, közel a fürdő és a belváros. Rajtunk kívül a kempingbe magyar rendszámos autót egyet láttunk. Esténként grilleztek, bográcsoztak az angol szomszédok, családias hangulatú volt. A kemping előtti zöldséges kétszer annyiért árulta a dinnyét, mint nálunk, de olyan finomat életemben nem ettem, mint ott.
A fővárosban volt 29 fok, ott ahogy lement a nap, nagyon fáztunk. A fiúk melegítőbe aludtak, én nadrágba és pulóverbe, de így is vacogtam. Hideg élelmet vittünk magunkkal, sütöttem előre. A teraszon egy helyi étterem szórólapját találtuk, onnan rendeltünk frissensültet, salátát, pizzát.
Sokat sétáltunk és látható, tapintható a szegénység(mély szegénység), elhanyagoltak a házak, külterületen az utcák, a pályaudvaron több vonat kifosztva, összefirkálva, ablak nélkül.

Maga a táj, gyönyörű. Korán kelőek vagyunk, amikor jöttünk le a Megyeri tengerszemtől, más turisták akkor érkeztek. Gyerekek is jól bírták a célhoz vezető utat, nem volt nyafi, közben rengeteg szedret, ribizlit, csipkebogyót, szőlőt láttunk. Körbejártuk, bementünk a barlangokba, a fiúk sokat kiabáltak, élvezték a visszhangjukat, minden szemünk rajtuk volt, szorítottuk a kezüket, végig korlát van.
A belvárosban megnéztük a várat, elmentünk a történelmi játszótérre, templomba, múzeumba. Egy kedves idegenvezetőtől(pénzt nem fogadott el) a fiúk kaptak egy karperecet: I love Jezus felirattal.

Tetszett a központban, hogy minden virágos. Ezen a nyáron minden nyaralás alkalmával hajókáztunk. Lementünk a Bodroghoz, az első szórakozóhelyen érdeklődtünk sétahajózásról, adtak egy telefonszámot, rögtön hívtam és a férfi, mondta, hogy gyalogoljunk kb. 15 percet és vár minket a nyaralójánál.

Mesélt a Bodrog élővilágáról, a fiúk kipróbálhatták magukat a kormány mögött, Vincinek még az is megadatott, hogy a Bodrogba célozva pisilt:)