Ma a fél kerület(akik uszodába járnak és a mellette lévő játszótéren,) hallotta a sikításomat.
Kende 17-18-ig úszik, nem találtam parkolóhelyet az uszoda mellett(döbbenet, hogy mennyi gyerek jár úszni és ez nemcsak péntek délután van így, nincs olyan kerületi ismerős, barát, aki ne lenne bérletes az uszodába) Egy kisebb kanyar után, közvetlenül az út mellett parkoltam le. Vince innen futott ki egy autó elé. Tele a kezem, Kende áll mellettem, nyitnám a kocsit, mire Vince úgy gondolja, ő átrohan az úton. Szerintem a belőlem kijött felső c-re állt meg a sofőr, tényleg egy hajszál választotta el attól, hogy elgázolják. Nem tudom a fejébe verni, megtanítani neki, hogy nem rohanunk csak úgy ki az úttestre, itthon is ez van, nem néz se balra-se jobbra, csak rohan. Semmi veszélyérzet, félelemérzet. Nagy félelmem, hogy egyszer elüti az autó.
Annyira ideges lettem,hogy utána kb. 30 percig remegett a kezem-gyomrom.
Hogy miért rohant ki?
Meglátott az uszoda büféjében valami szar, cukros nyavalyát. Mondtam, hogy nem veszem meg, először földhöz vágta, majd visszarohant érte, akkor sem kapta meg. Gondolta, majd az autótól újból tesz egy kísérletet.....
Borzalom... Ákos kb. kétévesen csinált hasonlót, bár ő nem rohant, hanem csak észrevétlenül eltűnt mellőlünk, megkerülte az autót és egy hajszálon múlott, hogy nem csapta el egy elég nagy sebességgel arra jövő másik autó. A mai napig kiráz a hideg, ahogy rágondolok, pedig már vagy 6-7 éve történt. Ábelnek mindig rögtön megragadjuk a kezét, ha kiszáll olyan helyen, ahol várható valamilyen jármű.
VálaszTörlésMég olvasva is levert a víz... Okosat nem tudok írni, amire emlékszem nekünk is volt, bár nem ilyen durva élményünk Tomával, meg talán mindenkinek, akinek gyereke van átélt már hasonlót, de ettől ez még borzalmas lehetett és de jó, hogy nem történt semmi baj...
VálaszTörlés