Dédi nálunk

Leírhatatlan volt az öröm és a boldogság, amikor kiderült, hogy Dédi jön hozzánk és nálunk is alszik! Felutazott Szécsényből busszal, elé mentem a fiúkkal Újpestre. Jól bírta a buszozást(78 éves), bárcsak én is ilyen stramm lennék ennyi idősen.
Főztem előre, második nap rendeltünk két tálat az egyik kedvenc éttermünkből. Gyerekek nyüstölték rendesen, focizott Kendével, kártyáztunk(teljesen rákapott a SOLO-ra), társasjátékoztunk, az udvaron túlra nem mentünk.

Vinci kicsúszott a trambulinról, beütötte a kobakját, rendes sor/színminta van a fején. Elöregedett a háló, több helyen lyukas, a belső anyag is elszakadt, nem lehet teljesen behúzni a cipzárt, jövőre lecseréljük. A trambulin mióta megvan, állandó nyüstölés alatt áll.
Dédinek tetszett a házunk(egyébként mindenkinek), megdicsért minket. Szedtem neki málnát, rengeteg málnánk van(folyton termő), a boltokban drága és az íze nem az igazi. Hallottam a rádióban, hogy kihalófélben lévő gyümölcs.
Filmeztünk. Vince első nap a csendes pihenőt Dédi mellett töltötte, szólt Dédinek, hogy simogassa, ő pedig bealudt rajta, amit azóta is emleget Dédi.(Másnap Dédi elaludt a diamesén, elsőnek)
Azt mondja Dédi, hogy rég lustálkodott annyit, mint nálunk, erre szántuk azt a két napot, amit nálunk töltött, próbáltam olyan "nyaralásfélét"nyújtani neki.
 Hozott rengeteg édességet, Penny-s plüsst a fiúknak, a pillecukrot apránként kapják azóta is.