A kultúra házhoz jön

A kerületünkben működik a Csili nevű művelődési ház, ami idén ünnepli a 100. születésnapját. Ennek apropóján egy kisteherautóval(Kultbarkas, "mint a mai kor echós szekerével")és két muzsikus/művész járja a kerület utcáit és műsort adnak. Ingyen és bérmentve. Úszásból jöttünk haza, amikor látjuk, hogy a szomszédok kint állnak és hallgatnak egy szaxofonos férfit. Persze, rögtön félreálltunk és mi is kiszálltunk. Szaxofon után előkerült a fuvola, pánsíp is. A társa, egy nő pedig operetteket énekelt. Este, olyan 8 körül lett vége az utcazenélésnek, beszélgetésnek, akkor már mindenki fázott és lement a nap.
Reklámnak sem utolsó, de közösség kovácsolóló szerepe is van. Miután vége lett a rögtönzött zenés műsornak, az előadók bort bontottak, a kisebbeknek ásványvíz és keksz(Csili-s felirattal) jutott. A sarki szomszéd(mi őket is szomszédnak tekintjük)beszélgetni kezdtünk. Három gyerekes család(hasonlóan beszédhibás fiúval)elköltöznek a főváros másik végébe. Jó volt a hangulat, szeretünk itt lakni:)
Az előadóktól a finomságon kívül kaptunk egy programfüzetet és két tiszteletjegyet az Állatok világnapja alkalmából rendezett programra. A programfüzetbe pecséteket kell gyűjteni, párizsi utazást sorsolnak ki. Pecsétet a rendezvényeken lehet gyűjteni. A szórólap jelszava:"Érdemes kisétálni a kapu elé!"
Az igazat megvallva, amikor a fiúk kisebbek voltak, akkor rendszeresen jártunk a Csilibe: Menő Manó tornára, Ringatóra, Téka táncházba, gyerekkoncertekre, gyerekdarabokra. Most, hogy más az élethelyzet, a héten egy szabad napunk van(szombat vagy vasárnap), a hétvége egyik napján már készülünk a következő hétre(leckeírás, gyakorlás, házimunka). Szemezgettem a programfüzetből, több elnyerte a tetszésem, felírtam a naptárba