Budakeszi Vadaspark

Az ovis csoport őszi családos kirándulása a Budakeszi Vadasparkba volt. Imádom ezt a mai időjárást, igazi vénasszonyok nyara. Legutóbb, akkor jártunk ott, amikor Vince kb. 3 hónapos lehetett, készült rólunk családi fotó, ami sokáig kint volt a hűtőn, gyakran cserélem őket, ahogyan a rajzaikat is.
 Egyedül mentem a fiúkkal, ha elszaladtam a wc-re, akkor figyelt rájuk az egyik óvónéni, Kendét érdekelte az állatbemutató(egér volt a porondon), Erzsi néni kézen fogta és elvitte magával. Eleinte bennem volt a félsz, nagy a terület, mi lesz, ha egyik elszalad, amíg a másik hisztizik, az egyik éhes, a másiknak pisilnie kell. Jófejek voltak az óvónénik, segítettek. Egyszer-egyszer kiment a képből Kende. Hiába mondtam, hogy fogja a kezem vagy jöjjön mellettem. Meg is lett a böjtje, szaladt lefelé, elcsúszott egy kövön és kiment a bokája. Leültettük, nem bírt ráállni, az egyik apuka is megnézte, erősen meghúzta, szerencsére nem törött el.
Rengeteg önkéntes dolgozott, festették a kerítéseket(Kende rádőlt egy frissen festett kerítésre,nem is ő lenne...) seperték az avart. Vinci is beállt segíteni, tartották a kukás zsákot, ő meg lapátolta befelé a lehullott leveleket.

Nagyon büszke vagyok rá!Egyedül a gyerekek közül ő állt meg-nem ugrott bele a levélkupacba-hanem megállt és segített.

Az új óvónéni elmondta, hogy egy tündér a fiam(tudtam:)nem kell őt semmilyen tevékenységnél motiválni, hanem megy és lelkesen csinálja(főleg a festést és a ragasztást), ha rosszalkodnak a többiek, akkor rájuk szól, hogy nem szabad így viselkedni.
Vittünk a csoportnak mákos-málnás sütit, kukit. Azokkal a szülőkkel beszélgettem, akikkel egyébként is szoktam:)Nem maradhatott ki az állatsimogató, állatetetés.

Vince bátran a kezéből etette az őzikét, Kendus zacskóstul próbálkozott.

Meghallgattunk egy rövid vicces előadást a mackókról, a dinóparkba már nem mentünk le, mert Vince álmosságra hivatkozva 12 körül csukott szemmel jött mellettem, nem gondoltam volna, hogy a megszokott időponton túl érünk haza és nem alszik semmit.