Hannáék nálunk

Szombat délutánra állatkerti program lett volna, Hannáékkal mentünk volna, aztán hét közepe fele látszott, hogy Zoli nem lesz itthon, én meg nem vagyok elég vagány, bevállalós két gyerekkel egyedül az állatkertben. Legutóbb Vincit csak az üzemi terület és a belépni tilos részleg érdekelte, Kendét az állatok, na jó, Vinci a kürtőskalácsosnál is időzött.
Abban maradtunk, hogy átjönnek hozzánk. A gyerekek annyira várták a vendégeket, hogy el nem mozdultak a kapu környékéről és 5 percenként kérdezték, hogy mikor jönnek már??Hiába, a lányoknak több idő kell az elinduláshoz.
 A lurkók nagyon egymásra találtak, nem volt vita, verekedés, nyafogás, csak hangos kacagás. Mi felnőttek kint beszélgettünk, arra lettünk figyelmesek, hogy valamelyik gyerek sír. Mire bementünk a szobába azt vettük észre, hogy a gyerekek fogják a hasukat, annyira nevetnek.
És min nevettek?Azon, hogy Kende beöltözött lánynak(én ezen nem nevettem, kivette a bugyimat és magára húzta)felvette Hanna koronáját, balettcipőjét. Vinci  zoknira húzott egy másik balettcipőt(Sárikáét)Az öltözködését illetően, Vincinek mindig más elképzelése van, mint nekem. Nem az időjárásnak megfelelőt akarja vagy nem a méretét.

Jókat ettek, leültek a kinti padra, ott terítettem nekik, pizzát sütöttem(sok kukoricával)
Elmentünk a közeli cukrászdába fagyizni(Kende marcipánt kért, fájlalja a torkát, még jó, hogy most indult az ovi...), Vinci nem szaladgált el az asztaltól, a fenekén ült, amíg a csokifagyija el nem fogyott. Minden nyalás után kocogtatja a fogát, ettől a hideg kiráz. Még nyár elején kineveztem egy(fehér)pólót csokifagyizásra. Mostanra vállalhatatlan a póló, helyette egy csíkos lett a fagyizós póló. Nagyon lassan nyalja, aminek örülök, de a csigatempójában olvad a fagyi és a cipője is olyan. Koszos gyerek, boldog gyerek.
Ugráltak a trambulinba, fogócskáztak, a polcról lekerült sok minden,estére több játék volt a földön, mint a helyén, ami nem baj, azért van, hogy játszanak vele, de az elpakolásban egyik fiú sem veszi ki a részét.
Amikor a lányok beültek az autóba, mondták, hogy mindjárt elalszanak, ja és Hanna kikérte magának, hogy nem búcsúzott el Kendustól, olyan cuppanós puszikat kapott a fiam, hogy csak lestünk, aztán Vinci is sorban állt:)