Budaörs, Kő-hegy

Vasárnap délután kb. 10 percig tanakodtunk azon, hogy merre menjünk kirándulni. A főbb szempontok: ne kelljen sokat utazni, gyerekbarát legyen, vacsorára haza érjünk, legyen benne mozgás. Gellért-hegy mellett döntöttünk, pontosabban az Irka Firka játszóteret céloztuk meg.
A Rákóczi hídról Zoli rossz fele kanyarodott, aztán ment Budaörs irányába, amikor kapcsoltam/unk, késő volt. Gellért hegy helyett lett Budaörs, Kő-hegy.
Egyszer már jártunk itt, kb. 12 évvel ezelőtt, gyerekek nélkül, talán randiztunk itt, pontosan nem emlékszem. Zoli tudta hol kell leparkolni(CBA közelében), honnan vezet lépcső fel a hegyre(Kőszikla utcánál). Könnyű feljutni a kápolnához, végig lépcső van, korláttal, nincs nagy szintkülönbség. Kendus a távot futva tette meg, lefelé is, nekem a lábam a végén remegett. Vinci visszafelé már elfáradt, a házaknál padon lehet piheni.

Gyönyörű a kilátás, kapkodtuk a fejünket a felszálló repülőgépek után(alacsonyan repülnek a közeli reptér miatt), tiszta, rendezett a környezet.

Meglepő, hogy milyen sokan választották aznap a Kő-hegyet.

A fiúkra többször kellett rászólni, hogy ne másszanak a kövek szélére, fogják meg a kezünket és ne válasszanak külön útvonalat maguknak.

Ha mi balra mentünk a kitaposott úton, ők jobbra a sziklákhoz.

Vini egyszer esett, így is alig van bőr a kezén/térdén.

Varas még a kézfeje is, Kendus lila foltokkal van tele. Mindenáron haza akartak hozni egy  nagyobb méretű követ/kisebb sziklát.
Ahogy leértünk az autóhoz rázendítettek a szokásos szövegre:"Éhesek vagyunk"-amit betettem elemózsiát már az odaúton elfogyasztották. Egy helyi apukától kérdeztük, merre van cukrászda. Szamost ajánlotta, magunktól nem találtuk volna meg, annyira el van dugva(egy lakóház aljában, belső kertes), sütiztünk, fagyiztunk, aztán hazafelé jöttünk. Félnapos kirándulásnak tökéletes!