Szécsényben

Tartalmas napunk volt szombaton. Kora reggel bevásároltam egy heti kajaadagnak valót, aztán elvittem Kendust sakkra(ez volt idén a második alkalom, az elsőnél sírt, hogy ő mégsem maradna ott nélkülem, pedig nyáron többször kérte, hogy sakkozunk és fél évet járt előtte már Rita nénihez). Sakk után gyorsan bepakoltam mindent, amire a nap folyamán szükségünk lehet: ennivaló, innivaló, váltóruhák, Dédinek névnapi ajándék, Dédinek befőttesüvegek, tojástartó, elolvasott Nők Lapják:)

Útközben a KFC-ben ebédeltünk. Eddig mindig elégedettek voltunk a csirkés menükkel, de tegnap többször kellett szólni a pénztáros lánynak: kértünk valamit, amit beütött a gépbe, de a tálcánkra nem került, szerettem volna sajttortát enni, ami ép elfogyott, kávéra sokat kellett várni, alsócomb, felsőcomb hiánycikk, a qurittoban a csirke nem volt friss. Csupán ennyi:)
Gyerekek összevesztek a teán...

Útközben Vinci csöndben volt, nem aludt, köztük ültem hátul, rajzolgattunk, énekeltünk.

Dédinél annyi cukros édességet ettek, mint még soha. Mondtam is , hogy a nasiktól vagy éjfélig fognak pörögni és/vagy nehézkes lesz a kakilás(az előbbi tippen bejött)Vinci szerintem Dédihez az édességet is köti. Bármikor rájuk néztem biztos, hogy egy zacskó pillecukor, keménycukorka, kürtöskalács, gumicukor volt előttük.
Kendus kapott egy írásgyakorló füzetet, nagyjából az összes betűt ismeri és le is írja, érdekli, szereti, kérdez róla, nem én erőltettem. Erre persze Vincinek is kellett hasonló füzet. Dédi keresett neki egyet, amibe lehetett irkafirkálni és nem volt több vita.
Zolival lementünk a Várkertbe vadásznapra. Bográcsgulyásra vágyott, de pénzért nem lehetett kaját venni. A rendezvény lényege az volt, hogy a megyei és környékbeli vadászok összejöttek "bulizni", ahová bárki elmehetett. A haveroknak, ismerősöknek mosolyért adtak kaját:)Dédi kapott vadpörköltet(elmondása szerit őt ott mindenki ismeri:), Laci mindenfélét, pl. halászlevet, túrós sütit, réteseket.
Amíg Zolival sétáltunk a fiúkat Dédire bíztuk. A tegnapi nap legjobb döntése volt, pedig csak 1 órára mentünk el. Azt gondoltam, hogy Vinci elérte azt a fáradsági fokot, hogy elalszik, de nem helyette folyamatosan rágcsált valamit, Kendus mesét nézett, építőkockázott, közösen rajzoltak.
Amikor eljöttünk, akkor mondta Vini Dédinek, hogy "gyere Mama!"A lépcsőházba visszarohant hozzá és a karját puszilgatta(Dédi közben néhány könnycseppet elmorzsolt)és csak ezt hallottam"jaj, de ragaszkodó, nagyon szeretlek!"

Kendus egy ideje focirajongó(kb. az EB óta), meglátásom szerint nincs érzéke a labdajátékokhoz, próbálkozik, mi lelkesítjük.
Még soha nem volt élő focimeccsen.

Tegnap megtört a jég, elvittük a fiúkat a Szécsény-Palotás meccsre. Nyomdafestéket nem tűrő beszólásokat hallottak a gyerekek, eleinte Kendus fogta a kezem, Vinci az első félidő végén beszaladt a pályára(nem, nem rúgott labdába)Zoli utána:)Vinci nagyon élvezte a helyzetet, hogy az Apja kergeti. Zoli nem ért a focihoz, de úgy nyilatkozott, hogy látványos volt a meccs és jól érezte magát.
3-1-re győzött Szécsény, ennek örömére Kendus ihatott egy kis colát(sörön kívül csak az volt a büfében), Vinci pedig életében először evett tökmagot(vidéki meccseknél elengedhetetlen)