Ortopédián

Az éves ortopédiai viziten(is, a szemészettel)együtt túl vagyunk.
Hosszú várakozás után kaptunk mára időpontot(tavaly novemberben kértem...).
Erősítésnek jött velünk Zoli is. 14.30-ra mentünk, ezért Kendust elhoztam ebéd után, Vini pedig minimálisra csökkentette a délutáni alvását(kb. 20 perc, kint az udvaron). Az utóbbi miatt extra hisztikre számítottam, ahogy meglátta az édességes automatát üvöltött rendesen, mutatta, hogy neki a gumicukor KELL, MOST RÖGTÖN!Másokra való tekintettel-mondta az Apja-vegyük meg neki hangtompítónak:) Persze azzal nem számolt, hogy két gumicukorra kiéhezett kis farkas vetődik rá egy zacskóra. Kb. 10 perc után Vini követelte a következő adagot. Nem lehetett elterelni a figyelmét, elvittem sétálni, de mindig visszafutott az automatához(nem is értem miért raknak ki csoki/gumicukor automatát  gyerek kórházba)
Pontosan érkeztünk, mégis vártunk olyan 15-20 percet.

Kendust vizsgálta meg először a fiatal dokinéni. Eddig soha nem találkoztunk vele, lelkiismeretesen, alaposan megnézte Kende lábát, sétáltatta lábujjhegyen, talpon. Megnézte a hátát is(mióta megszületett és járunk ortopédiára még egy orvosnak sem jutott eszébe, hogy megnézze a hátát), az egyik oldala rövidebb-ezt mondta.
Ő is indokoltnak tartotta a saját lábra készített cipőt, egy évben egyet támogat a TB, így sem olcsó. Idén szandált fogok választani.

Vinci bent már szégyenlősködött(hangja nem volt), nem akart sétálni, csak, ha Apa fogta a kezét. Úgy vettem észre, hogy lúdtalpas és neki enyhén befele dőlnek a bokái. Nem kapott receptet, de a supis cipőt neki is ajánlotta a dokinő.

Igényesen, szépen felújították a Heim Pál kórházat(ha jól emlékszem 1 milliárd körüli támogatást kaptak), színesek a falak, újak a székek, tisztaság volt és nagyon-nagyon meleg(hol van még a kánikula), ebből az összegből klímát vagy redőnyt/reluxát szerelhettek volna fel.

Következő kontroll egy év múlva esedékes.