Megnyitottuk az idei bringa szezont!Sőt, kipróbáltuk az esőben tekerést is(nem, nem ma. Nálunk hét ágra sütött ma a nap)
Kendus ügyesen, magabiztosan teker már egy ideje(kb. 4 éves kora óta), emlékszem ő volt az első az ovis csoportban, aki kétkerekű, nagy bicót elkezdett használni(ő volt a legfiatalabb a csoportban!)A környezetemben azt látom, hogy a vele egykorú gyerekek még futóbiciklit vagy pótkerekeset használnak(ami nem baj, szerintem Vinci is 'később'fog átülni nagy, kétkerekesre)
A kresz használatával hadilábon áll, rá kell szólnom, hogy ne az út közepén menjen, jobbkezesnél ritkán lassít(lehet azért, mert a jobb-és bal irányt még keveri, hiába mondom, hogy az 'ügyesebbik'kezed a jobb)Vagány csengőnk van mindkettőnknek, ezzel jelzünk-vészhelyzet esetén kiabálok.
Vinci ül mögöttem, Kende jön mögöttem-így néz ki a mi karavánunk. Négyesben idén még nem tudtunk elmenni bicózni. Vini nem tűri meg magán a bukósisakot, igaz nem is ficánkol annyit,mint pl. az autóban(ott mindig ő akar lenni a sofőr, kiköti magát az övből, amit Kendus csak 'kötőnek'hív)
Nagy álmom, hogy végigtekerjük a Balatont vagy a Velencei tavat, gyerekekkel.
Kaját nálunk ritkán kerül a szemetesbe. Száraz kenyérből lesz morzsa vagy visszük a Duna partra a kacsáknak(imádják a gyerekek etetni a kacsákat. Arra a szakaszra, ahová járunk, két-három hattyú is jön etetésre). Répát a lovaknak viszünk a lovardába.
A lovarda tőlünk kb. 40 perc tekerés, Kende tempóba. Mindig versenyezni akar, csak a következő tábláig"vaduljunk, Anya!"-mondja. Már az odafele vezető úton is felhős volt az ég(szerda délután), itthon még papoltam arról, hogy ne egy szál mellényben induljon el és Vincinek sem a szandál a legjobb választás. Végül győzött a kabát, de csak az egyikre bírtam ráerőszakolni a sapkát, a makacsabbik(jelen esetben a nagyobbik)baseball sapkához ragaszkodott(fordítva veszi fel:)
Elől egy méretes kosár van a bringámra felszerelve, ebbe teszem bele a répát-almát, finomságokat az állatoknak(lovak mellett kutyák, malacokat is tartanak a lovardánál)
Gyorsan kitettük az eleséget, már lógott az eső lába. Kendus hihetetlenül gyorsan tempózott, sajnos így is eláztunk, de a java azután jött, miután beléptünk az ajtón. Szakadt az eső szüntelenül, estére állt csak el.
Mérges is lett rám, amiért elázott."Ez mind a te hibád!"-ezt hajtogatta, amikor arra kértem, hogy vessen le magáról mindent és húzzon fel száraz ruhát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése