Bevallom őszintén soha nem készítettünk itthon lampiont(idén vettem két kis lámpást-halloween tökök helyére , ami a teraszon világít, az egyiket Vinci magával hozta a felvonulásra).
Furcsa volt, hogy a lámpás készítése úgy történt az oviban, hogy a szülők egy terembe leültek maguk elé vették az előre megrajzolt mintát és vágtak, ragasztottak, meg vágtak és ragasztottak, közben a szájuk is járt:) A szülőin úgy állt össze a fejembe a' lámpás kézműves délután', hogy az egy közös program a gyerekkel. Régi motoros anyukáktól megtudtam, hogy az első évben a tömény technokol használata fejfájást okozott néhány gyereknél, ezért kis csoportos felosztásban csak a szülők készítik el. A rókás lampion alapja ugyanaz volt, mint, amit az Aldiban is lehet venni.
A lámpás ugyanolyan lett,mint a többieké, csak a zsírpapír, amit a róka belsejébe kellett volna ragasztani én kívülre tettem(nekem fel sem tűnt, csak az óvónéni hívta fel rá a figyelmet, attól még a funkciója megmaradt és szépségéből sem veszített) Siettem vele, mert időpontunk volt aznap a fodrászhoz. Led-es mécses került a belsejébe.
A műsorban az összes dalt, verset, mondókát, párbeszédet Kende fejből tudta(időnkét olyan szavakat mond németül, hogy csak lesek) Szívesen szerepel, a róka szerepét kapta meg.
Finomságok elkészítésébe most nem szálltam bele, az Oktoberfest és a nemzetiségi nap teljesen kimerített. A gyerekek és a felnőttek ehettek libacombot,(jó dolguk van a gyerekeknek, na) libazsíros kenyeret lila hagymával, sütőtököt és rengeteg nasit.
Miután mindenki teletömte a bendőjét, besötétedett indultunk közösen a városháza elé. Ott is műsor, élőzene, teázás várta a családokat, német nemzetiségi iskolások és gimisek is eljöttek és világítottak a lámpásukkal.
Még kint az udvaron történt, hogy szegény Kendus rókás lámpása szétesett(mégsem bombabiztos az a technokol), két nagyobb fiú -csoporttársa -elkezdte csúfolni a lampionját. Sírva fakadt, aztán jöttek a 'mit bőgsz??'kérdéssel. Nem szokásom más gyerekét fegyelmezni, de ott megtettem(az anyuka nem szólt a gyerekére, pedig ott állt mellette)Kendusnak meg kell tanulnia megvédeni magát, csak sírt, de nem mondott semmit.
Sírva, szipogva, kiabálva hagytuk el az ovit, ez beárnyékolta az egész estét. A buli további részét kihagytuk, mert fáradtak, nyűgösek voltak a fiúk(5.30-kor ébredtek maguktól, Kendusékat korábban ébresztették, Vincinek aznap volt a beszédvizsgálóban időpontja)
Úgy tűnik, hogy Kendusnak sikerült három pajtit találnia a csoportban(az egyik közülük lány, mindig rajzolnak egymásnak), örülök neki, hogy kezd felszabadulni az oviban.
A Kiara ovija is ma tartotta a Márton napot. :-)
VálaszTörlésNálunk elvileg az apukáknak kellett a lampiont (Laterne) az oviban,egy estén elkészíteni.Mivel mi kettö (!) nappal késöbb adtuk le erre a jelentkezést,a férjem már nem vehetett részt, rajta,mondván,hogy már megvették a barkácsoláshoz a cuccokat (német pontosság=rugalmatlanság...) Na mindegy,a mi apukánk elkészítette itthon a kis lampiont,egy kis házikót, tejesdobozból.Szerintem jó lett,a gyereknek is tetszett,apuka se bánta,hogy nem tudott a közös barkácsoláson részt venni,szóval mindenki boldog volt. :P Aztán nálunk (egyházi ovi révén),elköszönök lépésként irány a templom, ott éneklés (mi csak hümmögtünk :) és imádkozás,majd kivetitön (templomban -> modern kor),gyerekrajzok segítségével elmesélték Szt.Márton történetét.Ezt jópofának tartottam,de a gyerekeket nemigen érdekelte,inkább a lampionokkal voltak elfoglalva.Utána mentünk egy kört a lampionokkal majd a templomudvarban éneklés,tábortüz,süti evés ill. forralt borozás.Szerintem mi az elsök között jöttünk el (kb 18:30 körül),mert a gyerek már nagyon fáradt volt.Hát itt,Németben ilyen.Csak gondoltam leírom. :-)
De jó, hogy leírtad!Az oviban is Laternének mondjuk:)
VálaszTörlés