Elevenpark

Ez a játszóház nekem jobban hasonlít egy tomboldára(ha van egyáltalán ilyen magyar kifejezés), ahol a felgyülemlett energiáktól megszabadulhatnak a gyerekek.(mennyire beszédes a neve, ugye?)
 A szülőknek is jó edzés folyamatos ugrálás, futás, nem arról szól a történet, hogy Anya/Apa kávézgat, újságot lapozgat, amíg a csemete a trambulinba ugrál.
(Régen ilyen sem volt, most az aktív lurkóknak mennyi mindent kitalálnak, ez akkor jutott eszünkbe, amikor arról beszélgettünk, hogy Lacika-Kende keresztapja milyen örökmozgó gyerek volt..hányszor varrták össze a fejét, műtötték a szemét, mert a "nyílvessző"beleállt, percek alatt a fa tetejére felmászott,engem cukkolt, hogy mennyire lassú vagyok és bátortalan)

Elevenpark két helyen van a fővárosban, a budaiban volt Hanna szülinapi bulija, az nagyobbnak tűnt, bár a pesti-ahol most vasárnap fárasztottuk a fiúkat, régi Obi épület- sem kicsi. A hely hátránya, hogy nincs meleg, padlófűtés nincs, duplazokniban is fázott a lábunk. Leleményesen a wc mellé kitett házipapucsok a lábunkon maradtak, egészen addig, amíg a takarítónő ránk nem parancsolt, hogy nem a lábunkon a helye.

Eljött velünk Dalma és Laci, Zoli később csatlakozott hozzánk. Kendus rögtön feltalálta magát,

gyorsan szaladt egyik helyről a másikra, Laci szemmel tartotta őt, amíg én Vinit vigasztaltam. Ugyanis azt történt, hogy az én szuperérzékeny(ez is megér egy bejegyzést) másodszülöttem, ahogy beléptünk vísítani kezdett, nem bírja a hangzavart, itt meg adott az alapzaj,a sok kis apró labda látványától már üvöltött,(a babarészlegre egyszer még visszatértünk, de nem jött be neki, az ott lévő játékok itthon is vannak, kivéve a "labdatengert" a kezemből nem tudtam letenni, ezért úgy döntöttem, hogy kiviszem egy kicsit a levegőre. Az öltözőig jutottunk, ott már lábra állt, kezdte felfedezni a kijáratot. Itt vettem a bátorságot és bevittem őt az ugrálóvárig(ami nem vár tulajdonképpen, csak a funkciója olyan), lelkesen sétált a szőnyegen,

fel és le, fel és le,

majd később próbált a "dombra"is felmenni.(féltettem őt a nagyobbaktól, állandóan a nyomában voltam, nehogy valaki véletlenül ráguruljon)

 Nagyon cuki volt, ahogy próbálkozott a puha "dombra"felmenni.
A profik mezítláb kipróbálták azt a játékot, ami a cirkusz tetejéhez hasonlít,fel kell a tetőre mászni és onnan legurulni/lejönni(vérmérséklettől függően)
Kendus a krokodil szájába felmászott, időnként becsukta a krokodil a száját, amiben a gyerekek voltak.

Nem hagytuk ki a trambulin "szigetet"sem, itt már Vinci is elemében volt, alig lehetett őt kihozni.(Lacival együtt)
Vannak olyan játékok, amelyekhez a belépőn túl zsetont kell váltani(200ft egy zseton)ezt lehúzásnak tartom. Ilyen zsetonos játék volt a dodzsem. Kende életében először kipróbálta, gondoltam, hogy felülök mellé, de 50kg volt a súlyhatár:)

Egyszer-kétszer elakadt, ütközött, ez a kedvét szegte.
Szeretett volna arcfestésen is részt venni, lebeszéltem róla(kifestelek én itthon:)

Az épület két szélén játékok, minden korosztály megtalálja a kedvére valót(nagyobbaknak kötélpálya, olyan,mint a csillebérci kalandpályán, kisebb fal, ahol mászni lehet) középen lehetett motorozni, bicózni(van tandem is), kocsizni. Vini itt kipróbálta a kisbicót, élvezte, de hátrahajtotta magát, ketten felültek a kocsira(olyan,mint a talicska)én meg húztam őket(erről fotó nem készült, de az örömteli arcuk a fejemben maradt)
Egyszer-egyszer elmegyünk ilyen játszóházba is, rengetegen voltak, vacsi után senkit nem kellett altatni.