Az első sérülés

Vinci kerek, csodaszép, mosolygós pofija sebes.

Felköthetem a gatyám, ezerszer vakmerőbb, bátrabb, mint a bátya fénykorában. Az eleven kifejezés nem találó...ahogy Krisz barátnőm mondaná, még a szeme sem áll jól:)Kis kamikáze:)Amilyen szép, olyan rossz.
Már feláll az etetőszékben, felmászik a kisasztal tetejére, kiborítja a fürdőszobában a kukát, lehúzza az étkezőasztalról az asztalterítőt, lerántotta valamelyik nap a függönyt, babakocsiban kiszedi a kezét az övből..
 Állandóan a nyomába kell lenni,  az állandó készenlét estére teljesen leszív,  nincs napközbeni szusszanás, mert 20 percnél többet nem alszik, ez meg édeskevés, arra elég, hogy a mosogatógépet kipakoljam és a mellé felhalmozott koszos tányérokat bepakoljam(olyan érzésem van, mintha soha nem fogynának el a dzsuvás lábasok, tányérok, evőeszközök)
Észreveszem magamon, hogy minden második mondatom Nem-el kezdődik!A tiltott cselekvések helyett mindig felkínálok mást, de valahogy az soha nem érdekli.
Volt már puklija, foltja, de ilyen durva horzsolása még nem. Megtörténhetett volna a baj, akkor is, amikor velem van, de épp az Apjával volt(poénosan megjegyezte, hogy még figyelt is rá....mi lett volna, ha nem teszi.)Kint az udvaron "kavicsozott", az egész udvart kavics és beton borítja(autók miatt), frontálisan találkozott a betonnal.Ordított. Kiszaladtam, Zoli nyugtatott, hogy semmi gond, "Csak"elesett.