Szánkózás

Mintha tudták volna ott fent, hogy mennyire szeretem a havat,(és azon kevesek közé tartozom, akik a hideget is szeretik) születésem napjára annyi hó hullott, hogy az idei télen először tudtunk szánkózni. Imádom, amikor ropog a hó a talpam alatt, lehet hóembert építeni, hógolyózni, szűz hóba lépni, angyalkázni. Jó, hogy nyugdíjas övezetben lakunk, erre autó is ritkábban jár. Nyugodtan lehet délután ötkor az út közepén szánkózni.

Öltözködés előtt grimaszolás

Vinci még soha nem ült szánkón. Fából készült szánkónk van,

2 gyerek simán elfér rajta, hátul nincs háttámlája, Kendus kapta azt a feladatot, hogy fogja a tesóját,

le ne essen.(Amikor hátranéztem Vinci félig ült csak rajta, Kendus szorította, az öccse mocorgott)
Nagyobbik kérte

, hogy csináljunk valami extrát: gyorsuljunk, hirtelen fékezzünk, kanyarodjunk. Ebből a mókából Vinci kimaradt, helyette angyalkázott a maga módján(esett-kelt a 3 réteg ruhájában. Egy ideig tűrte magán a kesztyűt, aztán ledobta).

Amikor bejöttünk(óriási pelyhekben hullott) Vininek folyt az orra és Kendus egy "forró, finom teára vágyott:"