Mozgalmas hétvége

Pénteken Zoli hazajött Németországból. A telefonja lemerült, nem értem utol őt, meglepiből elment Kendusért az oviba, én is egy másik útvonalon. Ő előbb ért oda, az óvónő csodálkozott is, hogy most miért mentem be, ha egyszer már a gyereket az apja elvitte.
Még este bevásároltam hétvégére, megfőztem, mert tudtam, hogy szombat-vasárnap sűrű lesz.

Szombat délelőtt az Eleven parkba voltunk szülinapra hivatalosak(a nagy kapkodásban a fényképezőgép itthon maradt az íróasztalomon). Hanna negyedik szülinapját ünnepeltük. Azelőtt még soha nem voltunk ott, egy nagy zsibongó, óriási játszótér. 9.30-tól kezdődött a buli, az útfelújítások, lezárások miatt 10 körül értünk oda a fiúkkal(Zoli dolgozott), de így is előbb értünk oda,mint az ünnepelt.( Amíg Vincével játszottam, addig Kendusékra Betti figyelt, ha Kendével voltam, akkor Vincére valamelyik nagyszülő figyelt.)
Vininek rohamtempóba a lépcsőhöz mászott, aztán én meg fel-le, fel-le vele. Kendussal megbeszéltem, hogy az lesz a legjobb, amíg nem jönnek a többiek, hogy a babasarokba(ami teljesen zárt, örültem neki, hogy nem olyan,mint a ring, ahonnan kislisszen Vini)együtt játszunk. Ott is van csúszda, építőkocka, lehet bunkert építeni(olyan szivacsokból, amik tépőzárral kapcsolódnak egymáshoz), labdatenger(fél tőle Vinci, lehet, hogy azt hiszi víz és elsüllyed benne?!, pedig még soha nem volt kellemetlen tapasztalata, de, amikor a mély vizet és a labdatengert meglátja, akkor erősebben kalapál a szíve, bepánikol)
Majd, amikor feltűnt a bejáratnál Hanna, Kendus odavolt(Hanna meg érte). Ölelték egymást, Kendus rohant az ajándékkal, hozott a féltett Pókemberes matricákból is neki.Fogták egymás kezét, együtt ültek a tortázásnál, Kendus átölelte őt, együtt rohangáltak, ugrálóváraztak,trambulinoztak.
(Ritka, de Hanna apukája és anyukája az oviban ismerték meg egymást, egyetem alatt voltak külön, azóta együtt)
Ami különösen tetszett az Elevenparkban, hogy minden korosztály a babáktól a kamaszokig megtalálta a számítását. Vinivel többször lecsúsztam az óriáscsúszdán(Kendus féltett minket, "Anya, fogd őt erősen!")és egy olyan pályán, ahol csúszkával lehet csúszni(hasonló,mint a szánkópályák)
Vini vakmerő, egyáltalán nincs veszélyérzete.
Hazafelé Vini elaludt a kocsiban, Kendus felpörgött az eseményektől.

Délután 4-re mentünk Márton napi vacsorára a La Gunába.

Már hagyomány nálunk, hogy évente egyszer elmegyünk a La Gunába kacsa/liba finomságokat enni.

Mindig van nálam Trixi könyv, amíg az ételt kihozzák, addig a fiúk ne szedjék szét az éttermet. Szeretem a libamájat,ritkaságszámba megy, ha eszek(itthonra nem veszek, elsősorban az ára miatt), most Vini azt a két kis darabot is megette a tányéromról.(kis bélpoklos, az étvágyával nincs probléma)

 Vince nem bírt egyhelyben ülni, elmászott a pincérekig, pultig, feltérképezte a terepet. Amikor kivettem a kabátokat a szekrényből, a lábamra dőlt egy váza(kétségbeesetten kérdeztem a pincérnőt, ugye nem Zsolnay?), mondta, hogy nem, semmi gond, de a héten a második törik össze. Persze, ha rossz helyre teszik.
Hazafele jövet jöttünk rá, hogy a Trixik ott maradtak.

Vasárnap délelőtt Halász Judit lemezbemutató koncerten voltunk Kendussal,

addig Vince kint aludt az udvaron. A kiskacsa csoport krémje képviseltette magát a Csiliben. Szétszóródva ültek a pajtik, Kendus szeretett volna futkározni a harmadik szám után, de nem hagytam. Nehezen ült a fenekén. Az új számok nekem tetszettek, neki annyira nem, unalmasnak találta. Az ismerteket énekelte, tapsolt, ha kellett visszhang volt. Jövőre már a kis táncos lábú is értékelni fogja a hasonló rendezvényeket.
Délután lejártuk az utolsó kuponunkat az Öböl játszóházba(ide már két felnőtt felügyelete szükséges, mert ketten mennek kétfelé)

. Nem hagytam kárba veszni, hétfőig volt érvényes.

Itt annyira kitombolták magukat a fiúk,

hogy Vini 18.45-kor dobta be a szunyát,

Kendus 19-kor.

De ki fáradt el legjobban?Az apjuk.