Büntetés

Kendus tegnap büntetésben volt az oviban.
Játékidő alatt a fal mellett kellett állnia egy másik társával, mert a mosdóban fröcskölték a vizet.
Később megbánta és szégyellte, amit csinált. Úgy érzem, tanult az esetből.

Minden délután megkérdezem az óvónőktől, hogy minden rendben volt-e. Az egyik mindig azt mondja, hogy igen, mennyire udvarias, szabálykövető, aranyos, fegyelmezett a gyermekem, a másik most jelezte másodszor, hogy mi volt a probléma vele.

A csoportban van 2-3 deviáns fiú.(Mindegyikkel külön foglalkozik fejlesztőpedagógus, van, akit nevelési tanácsadóba hordanak)
Kende utánuk megy, azt csinálja, amit ők, nyilván példaként tekint rájuk. Idősebbek tőle, talán erősebbek is.
Az egyik kisfiú többször agresszíven bántotta őt(harapás, rúgás, lökés), elvette tőle a játékát(amivel ép játszott), ennek ellenére Kendus többször mondta, hogy barátként tekint rá. Amikor bántotta őt, akkor nem sírt, volt, hogy szólt az óvónéninek(2-3 fiú közül az egyik tuti büntibe van).
Nem akarom, hogy áldozat legyen belőle. Napi téma nálunk, hogyan viselkedjen velük szemben. Ne tekintse barátjának azt, aki fájdalmat okoz neki.
Egy vita után, Kendus vitt itthonról egy apróságot(Kinder figurát a kisfiúnak), a kisfiúnak elég zűrős a családi háttere.(Kende arról is beszámol nekem, hogy a kisfiú panaszkodik neki, hogy a szülei veszekednek, verekednek!)Otthon ezt látja.

Az óvónő kérte, hogy próbáljuk meg Kendét terelgetni: "annyi rendes gyerek van a csoportban"mondta.Próbáljuk terelgetni, ne hagyja magát, ne legyen befolyásolható(ez még szerintem a kornak tudható be)
Mi mindent tőlünk telhetőt megteszünk.

Valahogy szóba került a pókember köztem és az óvónő között. Mondta, hogy azért szeretik a fiúk, azért bálványozzák, mert az erőt szimbolizálja.
Kendusnál a pókember-mánia az oviban alakult ki, a többiek beszéltek róla. Itthon együtt megnéztük a filmet, neki azért tetszett/tetszik, mert "gyorsan fut"és "mindenhová fel tud mászni".