Fogjuk a teliholdra

A hét elején két délutánunk rosszkedvűen telt, fogjuk a teliholdra.
Kendus akkor überhisztis, ha beteg lesz vagy fáradt. Szerencsére az orrfolyáson kívül betegsége nincs-mióta elkezdődött az ovi, fáradtnak sem mondanám. Egyszer-kétszer mondta mostanában, hogy alvásidő alatt ő még kukucskál, később alszik el,mint a többiek, de az ébresztés nagyjából egyidőben történik.
Hétfőn ovi után elmentünk az Europarkban lévő Leonardo kiállításra, interaktív, az ő korosztályának megfelelő. A sárkányrepülőnél kétszer álltunk sorba, amikor rá került a sor, akkor meggondolta magát, hogy ő mégsem csúszik/repül. Amíg a sorban álltunk, addig is lökdösődött, belekötött idegenekbe. Harmadszorra már nem álltam vele sorba, kiverte a hisztit. Pedig még jó is lehetett volna.
Még be kellett mennünk a Sparba, mert másnapra nagylyukú tésztát vitt az oviba. Odaszaladt egy idegen kb. 2 éves gyerekhez, akinek kivette a szájából a cumit....na itt már elfogyott a türelmem, égtem, az anyukától sűrűn bocsánatot kértem és mint a villám hazajöttünk. Teljesen kifordult önmagából.
Itthon már együttműködő,mosolygós kisfiú volt, igazi Kende.
Másnap délután családi sportnap volt az oviban(annyi program van az oviban, hogy már a naptárba kell beírnom, nehogy valamiről lecsússzak.)
Vincét sikerült az Apjára bíznom és vártam, hogy kettesben, jókedvűen vegyünk részt a sportnapon.
Bicóval mentem, 5 akadályt kellett teljesíteni, ami után az óriás trambulinba lehetett ugrálni jutalomként. Mi kettőt teljesítettünk és odaszaladt a trambulinhoz, levette a cipőjét és már bent is volt.(Max. 4 gyerek ugrál benne kényelmesen és biztonságosan), Kendus már ötödikként ment be.
Hiába kérleltem nem jött ki, helyette kiment az aki régebben bent volt.
Nem tudom mi ütött belé, de az egyik kisfiúnak a hasára ugrott, amikor az éppen feküdt. Még nekem is fájt. Erős fiú, az apukája kiszedte a trambulinból, mert nem tudott kijönni.
Több se kellett, Kendét kihúztam , elmagyaráztam neki, hogy fájdalmat okozott a csoporttársának, menjen és kérjen tőle bocsánatot. Nem tette, helyette megtettem én, égtem.
Kendus ordított,mint a sakál, rúgott, mert vissza akart menni. Erősen fogtam a csuklóját, mert különben visszarohan.Pedig még jó is lehetett volna.
Az óvónők nézték, hogy pár perc alatt kisördöggé változott a fiam,ilyen viselkedést még soha nem láttak tőle.(sokat dicsérik, elpakol, a foglalkozásokon aktív, érdeklődő)
Hazafelé folyamatosan csapkodta a hátam és ordított. Megelégeltem, mondtam, ha még egyszer megteszi, leszáll a bicóról és jöhet haza gyalog.
Itthon vacsi előtt még leültünk a szőnyegre játszani, addigra sikerült lenyugodnia. Másnap szóba hoztam a viselkedését és azt mondta, hogy nem szeretne róla beszélni.
Azóta nem produkált hasonlót.