Nórit is az egyetemnek köszönhetem, mint ahogy Kriszt, Andit, Tamásékat, Zitusékat, Katit, Melindáékat.
Melindáék Amerikában, Krisztiék Németországban, Tamásék Pannonhalmán, Kati Győrben, Zitusék Piliscsabán, egyedül Nóri és Andiék maradtak a fővárosban.
Olyan jó érzés, hogy vannak ők, olyan jó érzés, hogy van egy Nórim, akire tudom, hogy bármikor lehet számítani.
Múlt héten köszöntöttük szülinapján.(Sajnos fényképet elfelejtettem készíteni)
Kánikula volt aznap(is), talán a legforróbb délután idén. Délután 15.30-kor még 36 fokot mutatott az autó. A fiúk emiatt keveset és rosszul aludtak, csak nyűglődtek.
Örültem, hogy jött Zoli is(belvárosban, szűk helyeken nem tudok parkolni, pedig tanították:), de nekem nagy helyre van szükségem:), ő szuperül leparkolt a házzal szemben.(Sajnos erős migrénnel küzdött, ezért ő az ágyat választotta)
Nóri rengeteg finomsággal várt minket, a répatorta vitte a pálmát!A fiúkat még kényeztette az ünnepelt gyurmával, verdás fürdőpamaccsal, hipp gyümölccsel. Mondom, hogy jó dolguk van, vendégségbe megyünk és ajándékokkal jövünk haza!
Kendus megsimogatta Darwint, felfedezte a plüssöket(egyébként egyáltalán nem szívbajos másnál, otthonosan érezte magát),Vini kúszott, labdáztunk velük.
Köszönjük a vendéglátást, jól éreztük magunkat, megyünk máskor is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése