Csepeli strandon

Pünkösd hétfőn kánikula, délelőtt itthon tettünk-vettünk, aztán az erzsébeti uszodát vettük célba. Kendus még csak-csak aludt ebéd után(a melegnek köszönhetően kevesebbet, mint szokott), de Vincinek az a nap volt remélem az utolsó, hogy reggel 6-tól este21-ig(!!!)semmit nem aludt. "5 perc nem sok, de annyit sem."
Na gondoltam, majd a víztől jól kifárad. Aha......
Pünkösd hétfőn az uszi zárva volt. Na hova menjünk?
Zoli: először együnk egyet a Mekibe:)

Miután ettünk-ittunk-fagyiztunk Csepelen, akkor jött az ötlet, hogy menjünk a csepeli strandra.
Parkolóhelyet lehetetlen volt találni, 20 perc laza sétálás után(35 fokban nem valami izgi)értünk a pénztárhoz, ahol délután 16-kor kígyózott a sor.(Biztos most már féláron adják a jegyet!), tévedtem, este 18 után lehet kedvezményes jegyhez jutni.
Családi jegyet vettünk-nem olcsón,de így jártunk jobban. Egy jegyünk megmaradt, korlátlan ideig fel lehet használni.
A strandon az öltözők, wc-k állapota még a 60-70es éveket idézi, múltidézésre baromi jó, de nagyon eljárt felettük az idő.
A víz tiszta volt és jól esett a hűsítés. A strandon lévő emberek nagy többsége(hogyisírjam)kisebbségi, rémisztő alak. Több pasi volt, aki kg arany nyaklánccal feszített a medencében, a 60éves néni tangában pózolt, több nő a kelleténél többet mutatott magából, trágárul beszéltek. Mellettünk lévő társaság arról beszélt(és nem akartam hallgatózni), hogy az egyik társukat elviszik(dutyiba)Amíg a családom és engem nem inzultálnak, addig nincs bajom velük.(az, hogy kétszer betörtek hozzánk nem megbocsátható bűn!)
Zoli azt mondta, hogy soha többé nem megyünk a csepeli strandra, mert ő szabályosan félt.

Kendus endorfin szintje az egekbe, élvezte a pancsolást(ha jól emlékszem még strandon nem is volt), eufórikus hangulatban volt 2 órán keresztül, amiért már megérte elmenni!Akkorákat kacagott.

Labdáztunk, úsztunk, játszottunk.

Vinci fél a víztől.

Pedig rossz emléke nincs, oké a pocakomban kevés vizben úszkált.

Már máskor is próbáltuk őt vízhez szoktatni,(wellnesselésnél, akkor csak mi voltunk a medencében) de vísitott. Most is meglátta(már a nagy víz látványától) és annyira ordított, hogy mindenki minket figyelt(vagy legalábbis mi úgy éreztük).

Itthon is kis kádban fürdik, kevés vízben.Bízom benne, hogy az idő ebben is segíteni fog. Szeretnénk, ha járna úszni és nem félne a víztől. Anno Kendussal jártunk babaúszni(egy bérletet lejártunk), neki nem volt baja a vízzel, csak azzal, hogy ledugtam a fejét a víz alá.
Felváltva voltunk Vincivel kint a pléden. Ott nagyon jól érezte magát, legelészett a fűből, meséltünk neki, nézelődött.