Gasztrobejegyzés

Valamelyik nap skype-n beszéltem Krisszel, mondtam neki, hogy milyen finomat főztem(ünk)a kis kukta segítségemmel, KEndussal. Mondta, hogy küldjek fotókat, de annyira finom lett, hogy nyomban befaltuk, egy morzsa nem maradt belőle. A finomság a következő: 70 dkg darált hús,  250grtúró, 2 nagyobb reszelt répa, 1 ek szárított zöldség, 1 ek mustár, só, bors, 1 tojás, 1 evőkanál tejföl. Ezeket a hozzávalókat kell összedolgozni és kivajazott, zsemlemorzsás őzgerincformába kisütni, mi köretnek petrezselymes rízst ettünk. Hát valami isteni.
Valahol olvastam, hogy a háborúk alatt sokkal választékosabban főztek a nők(mint a 60-70es években)a kevés alapanyagból.
A héten a krumliból leves és nudligolyó is lett.( Krisz nem kifejezetten édesszájú. Az egyetem alatt ha sikerült egy nehezebb vizsgánk, akkor pizzával és pepsivel ünnepeltünk)
A levesben betétként debreceni került, a nudligolyókhoz fahéjas-zsemlemorzsa. Nem nudlikat gyúrtam, hanem golyókat, mert gyorsabb. Mialatt főztem, Kendus leszerelte a konyhaszekrény ajtaját, előtte kipakolt belőle(természetesen, hogy beférjen a szekrénybe), a kölesgolyók nagy részét széttaposta(a hangyákra is gondolt, mennyire adakozó:), a maradékkal pedig a haját díszítette.
Ma a zenebölcsiben a foglalkozásvezető(Timi) megjegyezte:"  láttom Kendus, anyukád nem unatkozik melletted."

                                      A nudligolyók(a formázáshoz még időre lett volna szükségem)

                                                                       Krumplileves