Büszkén újságoltam , hogy Kendus nem beteg, pedig a környezetünkben mindenki elkapott valami nyavalyát. Kedd este Kende is kidőlt.
Vacsora után hazaértünk, lefektettük és kb. 15 perc múlva elkezdett keservesen sírni. Sejthettem, hogy baj lesz, mert délután is sírva ébredt és alig aludt.Vigasztaltam a félhomályban, de annyira zokogott, hogy felkapcsoltam a villanyt és láttam, hogy a taknya a szájában.
Azóta kb 15 percenként előkerül az orrszívó-porszívó, ha már meglátja,akkor rohamtempóban menekül. Szerdára belázasodott, ilyenkor mindig kipöttyöződik az arca és 4 alkalommal volt széklete. Ma már magas láza volt és egyszer híg széklete, ebéd óta csak csipegetett az ételből és délután hallottam a konyhába,ahogy alszik,annyira nehezen veszi a levegőt.
Elvittük orvoshoz(nem a "mi"orvosunkhoz),hanem aki akkor rendelt megnézte. Egy idős doktornő volt,aki egyszer járt már nálunk,amikor Kendus megszületett sokáig sárga volt és kihívtam az orvost. Ez a doktornő,akkor azt javasolta, hogy sárgaság ellen a legjobb a cukros tea, éjszakára ne kapjon anyatejet. Hát szegénykém ordított rendesen, mert üres volt a pocakja. Az első éjszaka után megfogadtam, hogy többet ilyet nem csinálok.
Most kapott antibiotikumot,szuszpenziót a székletére, piros a torka és még mindig lázas.
A szobafogságot nehezen viseli. Odaviszi a kisszékét a bejárati ajtóhoz és dörömböl, hogy menjünk ki.
Már nincs kint extrém hideg, de hideg szél fúj és lázasan nem viszem ki. Ahogy öltöztünk az orvoshoz(ő nem tudta, hogy oda megyünk) annyira boldog volt, hogy megyünk valahová...Többször kitekintünk az ablakon és várjuk, hogy legalább egy macskát lássunk.
A mai napra is lett volna programunk, csütörtök délelőtt torna a Csiliben, délután mentünk volna Liliékkel Gyálra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése