Már régóta terveztem, hogy elmegyünk a Tropicariumba. A hírlevélre felíratkoztam, rendszeresen küldték, hogy mikor van nyilvános cápa etetés, mikor visznek le karácsonyfát. Miután elolvastam az emaileket még jobban izgatott, hogy megmutassam Kendének a halakat.
Nórival megbeszéltük, hogy eljön velünk.
GPS és térkép nélkül is sikeresen odataláltam, egyszer kaptam Csibótól telefonos segítséget.
Maga a Tropicarium területe nem nagy, de arra nem számítottam, hogy Kendét ENNYIRE elbűvölik a látnivalók. Eddig ilyet csak a Ringatón tapasztaltam. Száj tátva, nyál kicsorog, bambuló szemek.
Ütögette az üveget, hátha hallják a halak.
Nekem is tetszettek a különféle ráják, cápák, halak. Van egy rész, ami olyan, mintha az esőerdőben lenne az ember, volt egy aligátor is, Kendus mutatta, hogy ott-ott van valami:)
A kijárathoz "természetesen" egy ajándékbolton keresztül lehetett eljutni. Kende kapott egy halacskás lufit, kisebb vagyonért. Mire az autóhoz leértünk, már szétszedte a pálcikáját és eldobta.
Hazafelé elaludt az autóban, vittem neki utazópárnát, de előre dőlt a feje, szerencsére Nóri beigazította.
Jól elfáradva, élményekkel gazdagon értünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése