Kb. 20 éves korom óta asztmás vagyok, allergiából kialakuló asztmám van, de terhességem óta tünetmentes vagyok(nincs stressz). A Honvéd kórházba járok 3 havonta, egy nagyon aranyos doktornőhöz, aki mióta tudja, hogy Kendus van, azóta hajtja, hogy ne csak a fényképét vigyem, hanem őt is élőben.
Azt hittem, hogy szerdán kell mennem(még jó, hogy hétfő este belenéztem a naptáramba)és rájöttem, hogy kedden kell megjelenem a vizsgálaton. Ezután egy kis szervezés következett, ugyanis keddre ígérkeztünk Noelékkal a Sugárba játszóházba és szerdára beszéltem meg találkozott Évivel.
Úgy alakult, hogy KEnde is jött velem.(eleinte nem szerettem volna, mert gyerekkel kórházba....ráadásul Kendus fél a dokiktól, de mindenhol elsőbbséget élveztem), de jól jöttünk ki az egészből.
Kende figyelmesen nézett,amikor légzésfunkción voltam, az asszisztenstől kapott "orrfigyulát"(vagy mit).(ilyenkor az ember megtudja, hogy az assszisztensnek hány unokája van, mennyi idősek, hogy hívják őket).
A vizsgálat során türelmesen és okosan viselkedett. Majd kivettem a babakocsiból és felmérte a terepet(végignyálazta a vizsgáló ágyat), megmutatta a kocsiján a pattentokat és huncutkodott.
A végén integetett és puszikat dobot. Büszke voltam rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése