Újév első napján

Felmentünk a Normafához, ez már hagyomány nálunk, mióta gyerekeink vannak.
Biztos, ami biztos alapon betettük a szánkót is. Hátha, mínusz 6 fokban indultunk itthonról, Soroksári út közepén havas eső esett, az egyik legszerethetőbb sport a szánkózás(szerintem)a kori mellett:)
Zoli újított, GPS-t használt a Normafáig. Gyönyörű mellékutcákon keresztül jutottunk fel a hegyre, de biztos vagyok benne, hogy a jól bevált útvonal gyorsabb. Szeretünk itt lakni, de simán el tudnánk képzelni az életünket a Normafánál is:)
Verőfényes, gyönyörű napsütéses idő fogadott minket. Sokan gondolták úgy, hogy feljönnek a hegyre, mert csak második nekifutásra sikerült egy szűk parkolóhelyet találni(Zoli profi a parkolásban)
Ahogy meglátták a rétesezőt a fiúk rögtön éhesek lettek.

A réteses (a főút mellett, 5 perc sétára van egy "másik"rétesező is)mellett nyílt(lehet, hogy régebben is üzemelt, nem emlékszem rá)egy lángosos és egy palacsintázó.
4 sajtos tejfölöst ettünk meg, kisebb és szerényebb kivitelű volt, mint amihez hozzá vagyunk szokva:)
A Tátra téri piac külső részén szoktunk lángost venni(itthon nem készítek. Egyrészt az olajszag miatt, másrészt abból nem lehet kevés mennyiséget sütni)Nem lyukacsos a tészta, hanem tömör, házi, sűrű tejföl van rajta vastagon(nem felhígítva), rengeteg minőségi sajt, fokhagyma és snidling.
Célba vettük  a játszóteret.

Zavaró volt, hogy a réten több helyen az előző napi tűzijáték maradványokba botlottunk. Vinci természetesen a nagy csúszdán akart csúszni, egy kis segítséggel fel is ment.

Kendus a kalandpályás részen kezdetben bátortalanul ment, aztán emlékeztettük, hogy nyáron mennyire ügyes volt, utána le nem lehetett őt szedni.

Teljesen kimerültek 11 magasságában, Vinci konkrétan leült egy fatövébe, Kende hisztizett, hogy cipeljük őt.
Tádám, mindketten egyszerre aludtak el délután 2,5 órát!