Dédi kérdezte is, hogy vannak-e még szaloncukraink. Nincsenek és nem is vettünk, ajándékba kaptunk, arra járunk rá.
Dami vendégeskedett nálunk szilveszter délelőttjén.
Játszottak a fiúk,
Vinci is a nagyokkal akar játszani, de úgy nehéz bújócskázni, ha ő hangosan kiabál és mutatja hol van a másik két lurkó vagy az összeépített pályát villámgyorsan szétrobbantja.Az emeletes ágyon nagy egyetértésben csináltak bunkert. Koccintottak,
sütöttem nekik gofrit tízóraira(Kendus palacsintát kért, ha rajta múlna mindennap , ahogy ő mondja "palát"enne)Új receptet próbáltam ki, a közepe leégett a szélét nehezen kapartam fel. Dami mondta is, hogy finom, de az anyukámé nem így néz ki:)
Olyan jó érzés, hogy Kendusnak van egy ilyen igazi barátja. Már az első ovis évben egymásra találtak, hasonló a természetük, érdeklődésük. Dami jó hatással van Kendére, pl. tízórainál rászólt, hogy ne fogdossa össze a gofrikat, amit megfog, azt egye is meg:) Több gyerek megfordul nálunk, de még senkinél nem láttam(csak Daminál), hogy mielőtt benyitna a wc-be kopogjon.
Délután elmentünk a Müpá-hoz korcsolyázni. Kendus tél elején kapott egy korit(a korcsolyaoktatáson azt mondták, hogy nem jó, mert hokikori, ott kap másikat, családilag, ha elmegyünk, akkor nem kölcsönzünk, ha van itthon.)
Kende fut a jégen,
Este tovább folytattuk a lazulást. Kukoricával az ölünkbe megnéztük a Jégkorszak egyik részét. nem vártuk meg az éjfélt, időben lefeküdtünk. Szerintem nem maradtunk le semmiről:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése