Nem is tudom, hogy aggódtam-e valamiért a fiúk születése előtt. Biztosan, de nem hagyott bennem olyan mély nyomot, egyébként is egy optimista, vidám, mosolygós ember vagyok:)
Na de, mióta ők megszülettek, mindig van min aggódni.
Kendusnak a körzetes iskolát szemeltük ki, Zoli és én is voltunk már nyílt napon, kézműves délutánon. Kendusnak is bejött a tanítónéni és az ottani foglalkozás.
Angol tagozatra szeretnénk beíratni, Az oviba is angol csoportba jár(angolul vidáman), fogékony rá, esze olyan,mint a szivacs, imádja, érdekli, szeretnénk tovább vinni. A körzetes suliba eddig minden évben indítottak egy sima, egy sport és egy angol tagozatot, ez szeptembertől változik. Nem lesz vegytiszta angol csoport, sajnos sok a problémás szülő, problémás csemetéje a körzetes iskolában.
Innentől kezdve fel van adva a lecke. Hogyan tovább?
Szomszéd kerület egyházi iskoláját dicsérik, megnéztük, több okból nem tetszett.
Igaz, hogy tanítónénit/bácsit választunk és nem iskolát, de a közeg, társaság fontos!
Éppen körzethatáron lakunk, arra is gondolni kell, hogy 7. és 8. osztályosként nem hiszem, hogy szeretné, ha autóval fuvaroznánk. Olyat kell keresni, ami bicóval, busszal, villamossal is könnyen megközelíthető. Legyen angol, aranyos, melegszívű, kedves tanítónéni/bácsi az elképzelésünk. Arról már nem is írok, hogy a szótagoló olvasástanítás pártján állok, örömmel vennénk a sakkpalota módszert vagy a szorobánt:)
Most megnézzünk még két intézményt, aztán döntünk. Áprilisban beiratkozás.
Vincém miatt is tudok aggódni. Sokat gondolkodom azon, hogy mit kellene tenni, hogy beszéljen.
Pici fejlődést hallunk, de ez kb. kimerül 3 szóban(azokat is ritkán mondja)
Nem autista, jól hall, nincs idegrendszeri károsodása, füll-orr-gégészeti(nyelv)szempontból is minden rendben, mégsem beszél.
Mindent mutat és mindent megért. Tanácstalan vagyok. Tavasztól jár majd terápiás lovaglásra, hetente két alkalommal foglalkozik vele logopédus, hetente egyszer gyógytornász. Volt, aki azt mondta, hogy beszéljek hozzá sokat és énekeljek. Megemelem a kalapom az előtt, aki nálam is többet beszél:)A beszéddel foglalkozom.A zene, mese, játék a mindennapunk része.
Zoli is későn kezdett beszélni, már nem élnek a szülei, nem tudom megkérdezni, hogy hogyan és mikor indult be nála.
A sógornőm lánya is később beszélt, ő azt mondta, ha szeptemberben elkezdi az ovit, meglátom decemberben már be nem áll a szája. Elmúlt a december, az én fiam még nem mondja.
Megértelek, én ugyanilyen optimista alkat vagyok, de a fiúk miatt állandóan aggódom valamiért... Kendusnál nem tudok mit hozzátenni, tényleg így van, mi is ezt csináltuk, hogy tanítónénit választottunk, de tényleg fontos a környezet, nekünk szerencsénk volt ebben, viszont az alattunk és a felettünk lévő osztálynak nem...
VálaszTörlésVincihez pedig annyit, hogy teljesen megértelek ebben is, amikor Máté 2,5 évesen nem beszélt, nálunk is javasolgatták sokan, hogy beszéljek hozzá sokat és olvassak neki :) ... Na most, dettó mint te, ezt minden nap űztük persze eredmény nélkül :) (azt szoktam mondani, ha itt leragadunk, még mindig nem beszélne Máté :) ), teljesen véletlenül az utunkba sodródott egy olyan gyógypedagógus, aki mozgásterápiával végzett beszédindítást, ez vált be! Lehet, hogy meg kéne próbálni nektek is, egy ilyen erre a problémára összpontosító tornát, de egy héten többször szerintem, mert akkor hatásos... Szurkolok nektek nagyon, tudom milyen ez...
Kedves Vivi!
VálaszTörlésMegadnád annak a gyógypedagógusnak az elérhetőségét, aki Mátéval foglalkozott?Felvenném vele a kapcsolatot.
Köszönöm!
Az az igazság, hogy azért is nem ajánlgattam, mert tulajdonképpen azóta nem foglalkozik ilyesmivel (akkor gyes-en volt), mert visszament a Pető Intézetbe, valamilyen vezető beosztásba. De megkérdezem, tudna-e valakit ajánlani, küldök emailt, ha beszéltem vele :), puszi Nektek :)!
TörlésAnnyira megértelek, tényleg mindig van valami, amin aggódni lehet (és nem mi fújjuk fel, csak valahogy az ember, mármint az anya a legjobbat akarja a gyerekének, és jár az agya), meg hiába mondogatják az emberek, hogy ááá, majd változik a dolog, ha az anya úgy érzi, hogy de már itt lenne az ideje, és nem várakozik tétlenül, hanem megoldást próbál találni. Így működünk... Nálunk speciel nem volt beszéddel gond (mármint az indulásával, mert utána a kiejtéssel persze igen, szerintem Ábelt is kell majd vinni logopédushoz), így tanácsot sem tudok adni, de hátha a Vivi által javasolt módszer segít.
VálaszTörlésKöszönöm Vivi!
VálaszTörlés