Kende hasfájásra ébredt, egyszer szegénykém nem ért ki a wc-re(sírva is fakadt), aztán pihent és diétásan reggelizett. Ludas lehetett a szombati lángos(új helyet próbáltunk ki, bár ne tettük volna), Vinci is hasfájásra panaszkodott(nála a pihenés abban merül ki, hogy kihordja a kanapéra az ágyneműjét és vízszintesbe teszi magát kb. 3 percre).
Délutánra tiszta zizik lettek, Kende konkrétan faltól-falig ugrált, közben hangosan kiabált, Vinci nyafogott. A hideg ellenére én kiviszem őket a levegőre 15-20 percre. Kell!
Előző nap láttunk a tévében felvételeket a befagyott Balatonról, Velencei tóról. Zoli hazaért Párizsból, már a gyerekek is fújták, hogy 1500km vezetett:)mégis vevő volt arra az ötletemre, hogy menjünk le korizni Velencére, sőt örömködött is!
Egyikünk se látta még télen a Velencei tavat. A főútról láttuk, hogy rengetegen vannak!Talán nyári csúcsidőben nincsenek ennyien. Volt, aki szánkózott, sokan koriztak, csúszkáltak. Nagyon sajnáltam azt a nagytestű kutyát, akit rávittek a jégre:(
Zoli mondta, hogy tud egy rövid útvonalat a parkolótól. Átmásztunk egy félig leszakított kerítésen, aztán rózsabokrok következtek, itt már mondtam, hogy inkább mentünk volna a hosszabb úton, a kabátomat féltettem. Vinci az Apja nyakába ült, Kende élvezte a kalandos sétát.
A játszótéren Vinci lecövekelt, először megszeppent a jég láttán, aztán sírni kezdett. Majd pisilnie kellett, kint a mínuszban gyorsan megoldották, nem volt lehetőség wc-t keresni.
Kendusnak bejött a csúszkálás, fülig ért a szája, nehezen lehetett a kocsiig elhúzni. Vinci keservesen sírt, fázott és kb. 5 perc után visszamentek az autóhoz, maradtam még kb. 5 percig Kendussal, aztán leléptünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése