Visegrád

Kendus születése előtt eldöntöttük, hogy a szülinapokra a gyerekek élmény ajándékot kapnak. Mindenük megvan, egy kirándulással, csavargással felejthetetlen élményt adunk-vagy legalábbis bízunk benne.
Vinci harmadik szülinapi ajándéka a visegrádi bobozás lett. Jó pár évvel ezelőtt, amikor Erika és Balázs kisiskolásak voltak, akkor voltunk bobozni utoljára. Emlékszem, hogy nagyon tetszett nekik.
Vinci autómániás, szóba jött még a gokard és a dodzsem is, de majd legközelebb.

Reggeli után gyorsan bepakoltam és már indultunk is. Nem egy nagy táv, kb. 50 km tőlünk Visegrád, de 1,5 óra alatt tettük meg, araszoltunk a dugóba, Vinci miatt többször meg kellett állnunk. Az a helyzet, hogy kiköti a biztonsági övét és jön előre vezetni vagy csak ugrabugrál hátul, ami nagyon balesetveszélyes. Rá lett szólva erélyesen, de nem használt semmit.

még indulás előtt bemászott a csomagtartóba

Étterem előtt, csodás környezetben van

Állandóan mozgásban

Sziklát is cipelni akart

Apa-Fia, Kende pózol

Mire megérkeztünk, teljesen szét volt esve, vettünk egy hat alkalmas bérletet. Jó fej volt a pénztáros, mert három éves kortól számolnak fel gyerekjegyet, Vininek pont aznap volt a szülinapja.
Nagyon bejött nekik,  a szülinapos Apjával csúszott végig, az első kör után egyedül szaladt vissza a jegyellenőrzőhöz. Utána egy kisebb hisztit csapott, amiért vége lett a bobozásnak.
Kendus először azt mondta, Anya tudnál gyorsabban menni, ha gyorsabban mentem, akkor lassítani akart. Az első körben nagyon félt, aztán sikított a kanyarokba velem együtt.
Ha már szülinap, akkor fagyiztunk is. Vinci imádja a fagyit, nyalja körbe a száját-ez jelenti nála a fagyit. Néhány jelet maga talált ki-mi meg rájöttünk a jelentésére. Ilyen a fagyi, enni, inni, kakilás.
Amikor Vini abbahagyta a hisztit, akkor kezdett bele Kende. Okos gyerek, tudja, hogy mit tehet meg nálam és az Apjánál. Nálam a vásárlási lázát egy rudira, csokira korlátozom, az Apjánál több minden belefér.
Nagyon sok gagyiság volt abban a büfében-persze jól látható, elérhető nagyságban-a kínai bolt ahhoz képest...(láttam wc formájú cukorkát(!), műtaknyot...)Kendus nem tudta mi az a műtakony, de nagyon akarta, azzal jött az Apjának, hogy ő gyűjti azt!!Mondom, hogy okos, taktikás a gyerek!Apja még vissza is kérdezett, hogy te gyűjtöd a műtaknyot???!!!
Itt már elég hangosan kommunikáltak, lett is nézőközönségünk.

A bobozás után ebédelni indultunk az Ördögmalom erdei étterembe. A kb. 5 perces autóúton Vinci elaludt.
Az étteremhez egy hídon kell átmenni, ha kiülünk sem látunk rá az autóra. Abban maradtunk, hogy keresünk egy olyan éttermet, ahol ki tudunk ülni, rálátunk a kocsira és még hűs is van, mert sajnos mikor romlik el az autója klímája, ha nem a legnagyobb kánikulában?!
Mire megtaláltuk a megfelelő helyet és leparkoltunk, Vincike fel is ébredt(aludt kb. 15 percet), vissza az eredeti helyhez. Az étterem specialitása a pisztráng. A nem messze lévő pisztrángos tóból hozzák a halakat, finomat ettünk, a gyerekek kaptak színezőt, hogy ne unják magukat. Vákum csomagolva haza is lehet vinni a halacskákat. Vincinek sikerült a limonádéját rám önteni, aznap ez volt a második. A fiúknak mindig teszek be pótruhát, magamra nem gondolok. Ragadtam, mint a csiríz, közben volt vagy 31 fok...

Elmentünk a pisztrángos tóhoz, de zártkörű rendezvény miatt nem tudtunk bemenni, pedig Kendus szeretett volna "halászni".Onnan sétáltunk az Apáthy völgybe. Mondanom sem kell két gyerek kétirányba szaladt, Kende gyíkokra vadászott, Vinci kődarabokat cipelt. A hely gyönyörű, a tó vize tiszta, több nyugdíjas turistával találkoztunk. Vinci hirtelen ötlettől vezérelve eléjük futott és elállta az útjukat.
Két nagy kődarabbal akartak hazajönni, de beérték volna egy-egy szarvasbogárral is:)

Hazafele is ültünk a dugóba, de legalább aludtak az autóban.