Süssünk sós perecet!

Szeretjük a kelt tésztás finomságokat. Csak úgy eteti magát!

A formázás is az ő kezük munkáját dicséri

Kendus kérte, hogy legyen perec, de ne magos és ne sajtos, maradt a sós verzió.

Könnyen elkészíthető, a fiúk mellett csak narrátor szerepem van. Ügyesek na!
Szeretem, ha mellettem sertepertélnek a konyhában és imádom, amikor Vinci párnás keze csupa liszt,

imádom, amikor Kendus erős kezeivel gyúrja a tésztát.

Perec hozzávalói: 250gr liszt, fél csomag szárított élesztő, 1,5 dl víz, 1 evőkanál olaj, csipet só, 1 teáskanál méz
Sós öntethez: 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál só és annyi víz, hogy tejfölös állaga legyen

A leírt mennyiségből nálunk egy nagy tepsi lett, állítólag sokáig eláll dobozban, nálunk erre nincs lehetősége, egy délután alatt elfogyott. Ennél finomabb perecet még soha nem ettem.
Jó vendégváró, buliba, reggelire, uzsira, kirándulásra és csak úgy.

Megvárjuk, amíg duplájára kel a tészta és mehet a formázás.

Tropicarium

Pünkösd hétfőn Tropicariumban jártunk

Annyi más hely lett volna a tarsolyomba, mind szabadtéri, maradt a zárt Tropicarium. Az idő mostanában inkább őszies, mint nyárias.
Más is így gondolkodott, kicsit meghátráltunk, amikor megláttuk a pénztár előtti sort. Nem sokan, hanem rengetegen voltak. A pénztár után sorba állás a wc-nél, sorban állás az állatok előtt, ez igazából inkább minket, felnőtteket zavart, a fiúknak nagyon tetszett. 2 éves volt Kendus, amikor szülinapján eljöttünk ide, de nem emlékszik rá. Nyitott, érdeklődő nagyfiam mindenre rákérdezett, mindent tudni akart.
Akváriumok előtt tolongás

, addig a fejtörő játékoknál senki nem állt. Ott sokáig időztünk, Kendus bátran dugta be a kezét a "találós zsákba".Kipróbáltuk a mágneses labirintust,

térképet nézegettünk.
Vincinek a rája és a cápa jött be leginkább,

a büfé kínálata után. A rájához simán beugrott volna

. Nekem most is feltűnt, hogy az aligátor, olyan,mintha nem élne. Kendus mindent megörökített, új hobbija a fotózás. Állandóan lenyúlja a gépemet.
A bevásárlóközpontba egy állatmenhely javára gyűjtöttek. Malacok, kutya, baromfi volt bent.
Mit szúrt ki Vini?Kiraktak egy postaládához hasonló adománygyűjtő dobozt, a tetejére aprópénzt ragasztottak. Persze a pénz...ő elkezdte leszedegetni. Itthon is a perselybe pakol be és ki.
Késő délután már nem esett, a Campona előtt van egy kis játszótér.

Ott levezették még a bennük tomboló energiát. Kendus mászókázott, Vini szokásához híven összebarátkozott egy 10 év körüli kislánnyal, aki lökte őt a hintába.Mindenhol rögtön kiszúrja a szép lányokat. Ajjaj.

Két keréken

Kendus pótkerék nélkül bicózik!Egy új korszak kezdete Kendus életében!
Gyorsan megtanult egyensúlyozni, biztos a futóbiciklis múltnak köszönhetően, elindulásnál és megállásnál kell(et)eddig segíteni. Na meg a fékezés: volt, hogy kontrázott és letette a lábát, de már ez is a múlté. Az ülés mögötti biztonsági rúd még ott figyel.
16-os méretű a biciklije, nem a legkisebb és súlya is van.
Büszke vagyok Rá nagyon!Hogy mennyit küzdöttem  születése óta a mozgásfejlesztésével....hogy az első évben azt írták az ovis értékelésébe, hogy összerendezetlen a mozgása. Ennek ellenére ő az első a csoportban(tudomásom szerint) aki kétkerekűvel közlekedik, ja és ő a legfiatalabb!
Videót még nem tudtam készíteni(de ami késik, nem múlik), mert amíg ő bicóval jön mellettem, addig mögöttem a nagybicón ül Vini.

22

Két hónap és két éves lesz a kisfiam!Közhely, de most született!
Nagy gyerek, széles vállú, erős izomzatú. A méreteiről csak annyit, hogy pár hete vettem neki szandit és már 24-es méret kellett!Kendus összes ruháját, lábbelijét elraktam. A ruhák közül sokat tud Vinci hordani belőlük, annak ellenére, hogy más évszakban születtek, de cipők közül egyik sem jó, mert Kendusnak supis kell, Vininek széles a lábfeje, ducik a lábujjai. Eddig a D. D step vált be és egy noname török gyártmányú cipő.

Mosolygós, kedves, vidám, kiegyensúlyozott gyerek. Sokat ért az idegrendszere, sokat fejlődött az utóbbi hónapokban. Neurológushoz anno nem jutottunk el, mert akkor tombolt a bárányhimlő, júniusra kaptunk új időpontot(ami kérdésként felmerült bennem mára nem aktuális)
Idegenekkel egyre közvetlenebb, főleg a 8-10 éves lányokkal. Ma is egy 10 éves kislány lökte őt a hintába, miközben vadul szemeztek.
Akaratos, türelmetlen. Ha valami nem úgy van, ahogy ő elképzelte, akkor harap, csíp.
Játszótéren nem várja ki a sorát a csúszdánál, hanem lökdösődik. Szemtelenül elveszi más kajáját, italát.

Nagyon ügyes a nagy mozgásokban. Egyedül mászókázik, löki magát a hintában, csúszdára felmegy(már a helyes oldalon), szalad. Van kézügyessége!Rajzol, fest, formáz, barkácsol. Szívesen , lelkesen segít a házimunkába: csillog a szeme, mikor mondom neki, hogy jöjjön mosogatógépet pakolni, teregetni!Főzőcskézni is szeret, szülinapi ajándéknak babakonyhát gondoltam neki. A műanyag poharakat egymásba teszi, használja az villát, kanalat.
Nem egy szabálykövető lurkó, vele még nem lehet a szó szoros értelemben sétálni. Ő tuti másfele megy, bemászik, el/kirohan, benyúl a kerítésen át a kutyákhoz. Nagy szerelme a kutyák és a zene.
Döbbenet, de egyedül megfürdik(beleadom a fürdetőt a kezébe és mosakszik, cuki), fésülködik, étkezik, felveszi a tépőzáras cipőjét, levetkőzik, segítséggel öltözik.

Nem beszél. Ez aggaszt. Voltunk logopédusnál, ő türelemre intett. Állathangokat próbált vele utánoztatni a nő, de Vinci odaállt az ajtóhoz és annyit mondott: "el". Kapott feladatot seperc alatt megcsinálta: karikákat sorrendbe tenni, formabedobót.
 Ahová jártunk tornázni, ott a szenzoros tornát ajánlották, amitől beindul(hat) a kommunikációja. Végül nem kezdtük el, mert azokat a mozgásformákat itthon is csináljuk, eszközünk is adott.
Mindent megért, értelmes, okos, csak nem válaszol. Egy időben mindenre mutatott, mára erről leszokott vagy csak ritkán mutogat.
Motort nem használja, helyette a rollerrel menőzik. Már lent van a futóbicó ülése, de még nem ér le a lába.

Elérkezett a szégyenlős korszaka. Elbújik a lábam mellett, onnan huncutul mosolyog. Érzékeny, ha rászólok, akkor rögtön elsírja magát(ne edd a virágföldet, ne igyál a pocsolyából, ne szedd ki a szemet..stb.)Nem csak eszi a virágföldet, hanem tépi is a virág levelét.
Kedvenc játékai a labda, pakolós, egyensúlyozó játék, tüsi, gyurma, homokozó, trambulin.

Gyakran jelez kakinál, könnyebbség, hogy időponthoz is tudom kötni. Nyáron próbálom  majd szobatisztaságra nevelni és leszoktatni a cumiról.
Fogzik, 10 foga van, az is nyáriszünetes,mint amilyen nekem volt.

Napirendünk:mindegy mikor ébred, egy biztos 10.30 körül eszik, kakil és alszik 1-1,5 órát. Este 17-kor jön el a holtpont, akkor vacsi, fürdés, mese, alvás.
Könyvek nem kötik le úgy,mint Kendét, de a diamesét imádja!

Mindenki azt mondja, hogy tiszta Anyja:)

Testvéri szeretet

Dagonyázás

Még Kendus a sárból épített, addig Vinci ivott-volna, ha hagyom-a pocsolyából.

Még Vinci beleült a legnagyobb pocsolyába, addig Kendus beleugrott.

Még Kendus könyékig koszos lett, addig Vininek még a pelusából is csurgott a víz.

Legújabb, hogy kidugja a nyelvét, úgy pózol

Mire jó még a spriccelő

Abonyba kirándult a kacsa csoport

Az elengedést még gyakorolnom kell. Egész nap azon járt a fejem, hogy mit csinál Kendus, hogy érzi magát, kifújja-e az orrát(talán viccesnek hangzik, de nem az!), eszik-e rendesen. Izgultam rendesen, meglestem volna őt napközben!
Külön busszal utaztak,csak reménykedtem, hogy sima útjuk lesz. Felháborító, hogy az autóba kötelező a gyerekülés, a buszon nemhogy gyerekülés, de még biztonsági öv sincs. No comment.
86 km-re van tőlünk Abony, nagy merészségre és bátorságra vall az óvónők részéről, hogy ezt a távot bevállalták az ovisokkal. Érdekes, izgalmas hely lehet Abony(még csak átutazóban voltam arra), azt gondolom, hogy közelebb is vannak gyerekbarát, szuper helyek.
Szerencsére nemcsak a két óvónő ment velük, hanem a pedagógiai asszisztens és két dadus erősítésnek. Az óvónők törekedtek arra, hogy olcsón hozzák ki a kirándulást, mégsem ment mindenki.

7.30-ra kellett beérni, ami nekünk nem jelent gondot. Előző este gondosan becsomagoltuk közösen a nasikat(legfontosabb), került a táskába diós kalács, víz és a biztonság kedvéért váltás ruha is.(hiába volt 30 fok, nem vette le a farmert, mert "nem mondta senki, hogy rövidnadrágot vegyek"Az önállósodáshoz még sok idő kell.
 Itthon tartottunk egy főpróbát: hogyan kell az uzsonnás dobozt kinyitni, hogy működik a kulacs. Raktam be zsepit és szalvétát is. Kendus utólag mesélte, hogy a többiek megkérdezték tőle, miért vitt szalvétát. Eredeti állapotba hozta vissza a tisztasági csomagot.
A tatyóba összenyomódott a kaja és kiömlött a víz. Gusztustalan látvány várt este.

Elmentek ott állatkertbe, de azt mondta, hogy nem voltak állatok. Volt szó lovaskocsikázásról, helyette lovagoltak, amit nagyon élvezett. Rablónak hívták a lovat.
Agyagoztak, készített egy tálkát, amit este kiraktunk a napra száradni. Egy rossz mozdulat miatt másnak kettétörtem, ragasztásra vár.

Mesélte az óvónéninek, hogy nekünk egy már van ilyen otthon. Gombócfesztiválon csinálta.
Sütöttek pogácsát, sajtosat, "öreg tésztából készült". Ránk is gondolt, mindenkinek hozott haza egy pogit és tényleg nagyon finom volt!
Délután 4-re kérték, hogy menjünk értük. Akkor már az ovi udvarán szaladgált az én szutykos kisfiam. Más anyuka ránézett és kikerekedett a szeme. Vastag rétegben állt az arcán a mocsok, a szemzugában a homokszemcsék, az orrából a sárga trutyi figyelt, nadrágjából a füvet és egyéb koszt nem tudtam kimosni.
Lefekvésnél megkérdeztem tőle, hogy mi volt neki a legjobb a napjában: "Cseréltünk  a többiekkel édességet a buszon!", plusz"Nem kellett aludni"

Két kis szarka

Ne csodálkozzak azon, hogy a fiúk szarkaként csennek el dolgokat másoktól, mondta az Apjuk.
Volt, kitől örökölni:)
Zoli nem volt ovis-Ratkó korszaknak köszönhetően rengeteg baba született, ő akkor még egyke volt, helyhiány miatt nem vették fel a közintézménybe, helyette a szomszéd utcában egy néni és a családja vigyázott rá. Emlékszik, hogy mennyit játszottak ott vele, kirándulni vitték autóval, nyáron, ha ment a család a Balaton parti pihenésre, természetesnek vették, hogy vitték őt is.
Ennek a kedves családnak van egy kisfia(mára felnőtt ember lett), akinek akkor menő kisautói voltak.
Zoli úgy gondolta, ha neki nincs játékautója, akkor szerez magának. Egészen addig gyarapította a gépjármű flottáját, amíg ez másnak szemet nem szúrt.

Vinci múlt héten egy marék aprópénzzel tömte tele a zsebét Öcsiéknél.
Leírhatatlan boldogság volt az arcán, amikor itthon kiszórta a zsebéből a pénzt.
Rakosgatja be a pénztárcába, perselybe a forintjait(ami aztán övé lett)
Ő nem játékot, hanem pénzt nyúlt le. Kereskedői vénája lesz, az már most látszik.

Kendus egy transformerst hozott haza Noeltől, úgy, hogy a játék gazdája nem tudott róla.
Már egy ideje mondogatja, hogy ő szeretne egyet.
Esti fürdetésnél a vízbe bedobta azt a játékot, amit elhozott Noeltől. Kérdezem tőle: ez meg honnan van?
Válasz: elhoztam Noeltől, neki úgyis kettő van!
Ahogy észrevettem hívtam Noémit, Kende csak ordított,hogy ne mondjam el senkinek.
Szégyellte magát.

Ragadós a kezük!

Széchenyi-hegyen kirándultunk

Több program volt a tarsolyunkban vasárnap délutánra. Kendus döntött: vonatoztunk.

Vinci a sziesztáját délelőtt letudta, ebéd után tele hassal(grízgaluska levesből, rakott krumpliból, diós sütiből állt a menü) indultunk, mégis már a 30 perces úton kérdezgették, hogy mit pakoltam enni. Állandóan éhesek.

Szépjuhászné megállónál tettük le az autót, onnan gyerekvasúttal(amikor mondtam Zolinak, hogy gyerekvasúttal megyünk, akkor nem tudta, hogy miről beszélek. Ő csak úttörővasútat ismer:)

mentünk fel a Széchenyi-hegyig. Értem azt, hogy miért megy egy kisfiú vasutasnak, de egy lány?!

Jólnevelt gyerekek módjára viselkedtek felfelé, na de lefelé....Vini szaladgált, nem ült a fenekén(egyszer-kétszer esett is), kaját kunyerált egy idős nénitől, egy bandához odament haverkodni. Kende elfáradt hazafele, ő csöndben nézett ki a fejéből. Öröm volt a nyitott kocsiban utazni.

Hideg, szeles idő volt odafele, Vincinek itthon felejtettem a mellényét, Zoli kabátjába burkolva utazott.

Szeszélyes az időjárás: tettem be mindenkinek esőkabátot, rövidnadrágot, pedig csak egy délutáni sétára mentünk.

Rengeteg medvehagymát láttunk a sínek mellett. Csillebérci megállónál nosztalgiáztam és arra gondoltam, hogy még pár év és jöhetek ide(is) a fiúkkal.

Három kisebb játszótér van egymás mellett.

Az első játszótéren Kendus többször sorba állt a függő hintáért, a másodiknál Vinit nem kötötte le a mászóka(csak az van)

, hanem terepszemlét tartott a bozótosban, a harmadiknál mindenki megtalálta a kedvére valót.

Itt töltöttük az idő nagy részét,

a kilátóhoz már nem mentünk el, így is ketten kellettünk ahhoz, hogy Vinit bekössük a babakocsiba.

Nem a méret a lényeg!

Heti sokk

Listán szerepel: kézbe harapás, verekedés, erőszakos "altatás".
Így év vége fele kezd tele lenni a hócipőm az ovis történésekkel.
Kendus utálja az egyik óvónénit, mily meglepő azt, amelyik marad a csoportban(és nem megy át az angolosba)eddig nekem semmi bajom nem volt vele, de,amit csinált több,mint sokkoló.
Majdnem 4,5 éves már a fiam, ebben az életkorban(sokan már 2 éves korukban)abbahagyják a délutáni alvást. Ő, akkor szunyál ebéd után, A: ha beteg vagy az lesz
                                                                       B: ha hajnalban indítja a napot
A héten 7 körüli ébredtek a fiúk. Ami ugye azt eredményezte, hogy délután Kendus nem aludt. Szabálykövető, illedelmes, okos, ismeri és tiszteli az ovis előírásokat. Tényleg nagyon rendes.
Azt mesélte(örülök, hogy teljesen magától elmondja), hogy imitálta az alvást(ahogy mondja: "tettetem"), amit az óvónéni észrevett. Odament hozzá("olyan közel hajolt az arcomhoz"), megfogta a fejét és beleverte az ágyba. "Elkezdtem könnyezni, nem mertem sírni, nehogy visszajöjjön!"
Mérges vagyok!Egy kiégett(55 év körüli, gyerektelen)óvónéniről van szó, akinek elege van mindenből, állandóan világfájdalma van, nincs egy kedves mosoly az arcán és a gyerekek nem szeretik(több szülőtől hallottam már rá panaszt)
Ha az említett óvónéni a délutános, akkor kéri, hogy ebéd után hozzam haza. Nehezen megy oviba, ha látja, hogy ő nyitja az ajtót.
Nem hangoskodott, nem beszélgetett, hanem csöndben feküdt. Pihent.
Olyan alvó állatkát visz magával, amit a szeme elé tud tenni(jó nagy legyen).Ha tudom, akkor hazahozom ebéd után.
Már nem kell sokat menni oviba,bízom benne, hogy összejön az oviváltás.
(Támogatom és jónak tartom az itt folyó pedagógiai módszert-lépésről-lépésre, de a változások miatt úgy döntöttünk, hogy új ovit keresünk)

A másik, hogy az egyik roma kisfiú terrorizálja a csoportot.
Délután megyek Kendusért, a fent említett óvónéni volt velük. Kérdezem, hol van Kendus?Nem tudja, itt van valahol, keressem meg válaszolt.
Ő éppen napozott és beszélgetett a másik csoport óvónénijével.Értem én, hogy kell a D vitamin a testnek és a léleknek, de ha tudja, hogy ki(k) a problémások, akkor menjen a gyerek(k)közelébe. Fáradságos munka az állás.
Két nagyobb fiú fogja közre Kendét, aki sír. Annyira sírt, hogy nem tudta elmondani, mi történt vele. A másik két fiú mondta, hogy megverték őt.
Dühömben odamentem az óvónénihez és közöltem vele, hogy megverték Kendét.
Erre ő: nem tudok semmit csinálni!Beszéljek én a verekedős fiúval!
Ugyanez a kisfiú tegnap beleharapott.
Cs, a verekedős egy szeretethiányos gyerek. Állandóan ügyeletben, nem fizetnek be neki plusz kirándulásokra(pedig nem tűnek csórónak), az anyukája nem jött el az anyák napi ünnepségre sem.(hazafelé jövet láttuk, hogy ballag ki a kisboltból)
 Akkor azt éreztem, hogy hazahoznám ezt a gyereket és úgy megszeretgetném.
A verekedéssel hívja fel magára a figyelmet.

Kendeszáj

Anya, kérlek vedd le a kályha tetejéről az inszeminátort!
Mit???
Tudod, az inszeminátort!
Húúú, inkább mutasd meg, mit szeretnél!
Ja, a szimulátort!

(A játékot Kendus kapta a keresztelőjére Zituséktól. Örök darab, a mai napig használatban van:)

Eladó a bölcsőnk!

Nehéz tőle megválni. Nagyon nehéz. Már egy ideje a teraszra van száműzve. Ez egy olyan tárgy, ami, ha tehetném megtartanám az unokámnak. Több,mint szépség. Az első volt, amit megvettünk Kendének. Kende, akkor a pocakban 8 hetes volt! Aztán megörökölte Vince.
Az interneten akadtam rá, megmutattam Zolinak, ő is beleszeretett. Másnap elmentünk érte Gödre,mai napig él az agyamba, ahogyan hazahoztuk. A készítője elmesélte a bölcső előtörténetét, benne van a szíve-lelke.Tulajdonosai is boldogan használták, kinőtték és továbbadták. Most mi is továbbadnánk ezt a gyönyörű darabot.
Tömör fából készült, pontosan éger-és juharfából,(ezért van súlya rendesen) kézzel festettek a mintái. Egyedi darab.A lábai is csodálatosan kimunkáltak. Készítettünk bele egy szivacsot.
Konyhában volt a helye, amíg ettem, ringattam a lábammal a fiúkat. Megnyugodtak benne. Szép emlékeim fűződnek hozzá.

Paula

Imádják a fiúk ezt az édességet!Komolyan mondom lehúzós az ára, két zacskó pudingból az ötszöröse kijön, annak, amit a boltban veszünk meg. Amit én csinálok, nem nyerő. Pedig már próbáltam foltos bocis mintásnak is készíteni. Mini változatot nem veszek, mert egy pillanat alatt megeszik a nagyétkűek, a pohár oldalán sem hagynak belőle:)Versenyeznek, hogy ki eszi meg előbb az adagját. Ebben Kende a nyerő!
Nóritól, Déditől mindig kapnak a gyerekek.

Becsajozott a fiam!

Vinci belevaló, vagány kisfiú. Már látom a szemeim előtt, hogy sok csaja lesz, buknak rá(majd)a lányok. Előfordul, hogy a nagyobbnak is ő kerít majd valakit.
Köki játszóterén voltunk, pontos előzményeket nem tudok, amíg az Apjuk felügyelte őket, addig én turiztam. Amikor felmentem a tetőkertbe, akkor Vinci észre sem vett engem, ment a lány után.mint egy kis palotapincsi. Apja mesélte, ha a lány elfutott, Vini ment utána és le sem vette a lánykáról a szemét. Zenkének(még soha nem hallottam ezt a nevet)hívták és 8 éves és nagyon helyes(hosszú barna haja, kerek pofija, mosolygós szája volt)Jó ízlése van a fiamnak.
 Na, a tapasztaltakra bukik:)A korkülönbség nem érdekelte:) Kislány anyukája mondta neki, hogy pár év és eltörpül a korkülönbség.
Miután elmondtam, hogy Vincének hívják a kisherceget, utána már a nevén is szólította. Vinci nem tud felmászni a nagy csúszdához, Zenke ment vele a babarészleghez. Ugrókötelezett velünk(sajnos esett is, kilyukadt a nadrágja), gurította a labdát Vininek. Abszolút partnerként kezelte őt.
Amikor elment az anyukájával, akkor Vini egy darabig kísérte őket és mondta, hogy "el".
Kendustól is megkérdeztem, hogy tetszett-e neki a lány, de ő észre sem vette.
Hazafelé egy boltban összefutottunk, ahol integettek egymásnak. Cukik voltak!Sajnálom, hogy fényképet nem csináltam!

Madarak és fák napja a Füvészkertben

Tavaly nyáron fedeztük fel(Zoli most jött velünk először, ő fővárosi lévén, még soha nem járt arra) a Füvészkertet és az ott zajló gyerekprogramokat. VIII. kerület lepukkant(büdös van, mindenhol kutyakaki, vizelet a járdán, örömlányok az út mellett) részén van a Füvészkert.
 Amikor az ember belépa Füvészkertbe, akkor megcsapja az orrát a virágokból áradó kellemes illat

és a rendezett, tiszta botanikus kert látványa.

11-kor kidől Vinci, az ő napirendjéhez igazítva kell csavarogni.
9.30 körül kezdődtek a programok, addig futottunk a fiúk után,

az egyik jobbra ment, a másik balra. A japán kertnél lett a találkozási pont, a "vizes"részt mindig szeretik.

Vini be akar ugrani a vizbe, Kendus halakat akar fogni.

Néztünk madárgyűrűzést

és megtudtunk új információkat a rigóról, pl: ha a lába közepéig leér a hasánál lévő széles, fekete csík, akkor fiú madárról van szó.

Ha a szárnyait széthúzzuk, akkor megtudjuk, hogy mennyi idős, mikor vedlik és hogyan fogják be az ügyes kezűek gyűrűzésre.
Megsimogathatták a gyerekek(és a túlbuzgó szülők)a befogott két madarat. Ócsáról jöttek a madarászok(nem vagyok benne biztos, hogy így kell írni), ott van a központjuk, megvan az egyik nyári kirándulás célpontja. Felajánlották, hogy gyűrűzés után Kendus reptetheti a madarat, ő inkább a fenekembe bújt és onnan figyelt.
Kint volt a Mi micsoda klub(szeretjük a könyveiket, matricás albumjaikat), OMSZ, Pilisi Parkerdő. Lehetett kézműveskedni:

színezni, zsepiből virágot készíteni, különböző virágformákat gipszből kiönteni. Gondoltak a kisebb gyerekekre is, mint Vini. Ő golyóvezetővel játszott és puzzlet rakott ki.

Hallottunk fülemülét, láttunk nádirigót és meggyvágót, két mókust, banánfán érett banánokat

és ginko bilobát is(ez a páfrányfenyő, aminek a terméséből készítik az érbetegség elleni gyógyszert. Ginko ezüst barackot jelent, Mária Terézia hozta be Magyarországra.

A páfrányfenyő minden szélsőséges körülményt elvisel, nagy túlélő.
A Füvészkert területén van egy kastély, ahonnan elhurcolták Bajcsy- Zsilinszki Endrét(a kastélyon még láthatóak a golyónyomok)
Ahányszor itt jártunk mindig csak néhány ember sétálgatott, gyerekprogramokon sincs nagy tumultus. Ezért (is)szeretjük.

Kendeszáj

Bartos Erika: Őrangyal című könyvét olvassuk.
Mit jelent hogy őrangyal?
Öreg az angyal.

Vinci te olyan lassú vagy, mint a reumás csiga.
Kende és mit jelent az a szó, hogy reumás?
Á. néni mondta az oviba, hogy ő reumás:)

Fogócskázunk.
Kéri, hogy úgy kapjam el, hogy összefogdosom a testét.
Ezt meg, hogy érted?
Felveszel és megölelsz.

Csoda és Kósza

Rákaptunk  Csoda és Kósza történeteire Kendével.
Alsó tagozatos kortól ajánlott/ak a könyv/ek, Kendus érti a történeteket, figyel(itt már a szövegé a főszerep és nem az illusztrációé)hatalmasakat kacag a poénokon.
Csoda és Kósza a gödöllői tanyán élnek, Sajó bácsi és Gyöngyi néni lovai. A két ló  izgalmas, furfangos történetét meséli el fejezetekben Czigány Zoltán. Utánanéztem a szerzőnek, a vezetékneve ismert, de még soha nem találkoztam vele, pár éve tragikusan fiatalon elhunyt, három kötet jelent meg Csoda és Kószáról. Nekem is a könyvtárba került a kezembe, megtetszett, hazahoztuk.
A lovak és kedves tulajdonosaik járnak Olaszországban, utaznak a Marsra, lubickolnak az Aqwaworldben, pizzát sütnek a miniszterelnöknek, sőt még a Hungaroringre is kimennek. Minden megtörténik velük, ami egy közönséges lóval nem:)
Gyöngyi néni és Sajó bácsi figurái szerethetőek, maiak.

Egy programajánló honlapon láttam meg, hogy a darabot játsszák az Örkény színházba.

Rögtön vettem jegyet méghozzá május elsejére. Virslis-vattacukros-fagyis majális helyett színházlátogatással kezdtük a hónapot. Pöttyös utcánál leraktam a kocsit és onnan metróval mentünk, már az is élmény volt!Kendus mondta is, hogy olyan,mint Bécsben. Az újdonság erejével hatott, hogy gépből lehet megvenni a jegyet, az ára meg sokkolóan hatott rám. Deákon kiszállva Kende megjegyezte, hogy mennyi ember van ott, aki "nem magyarul beszél". Rég voltam a Deák környékén(is), szépen felújították a Madách teret, Kendus vizezni akart(megmártózni a szökőkútba), aminek a környéke tele volt szeméttel.

Most voltunk először ketten belvárosi színházba, ez is egy mérföldkő az életünkben:)
Az egész darab hangjáték, 6-15 éves korosztálynak javasolt, de, aki ismeri a történeteket, szerintem annak élvezhető. 6 vagy 8 színész(pontosan már nem emlékszem)felolvassa a történeteket, nincs díszlet, nincs jelmez, nincs zenei aláfestés, csak a színészi hangjáték. Olyan színészek szerepelnek benne, mint Pogány Judit(Anya, "ő a Bogyó és Babóca hangja!), Gállfy László, Kerekes Viktória.
Kendusnak és nekem is nagyon tetszett!Olyan hangosan nevetett(olyan gurgulázósan), hogy többször hátra néztek ránk(14. sorban ültünk, kaptunk ülésmagasítót is)
Egyfelvonásos, az év gyerekdarabja lett!Ha akartok egy órán keresztül nevetni, akkor menjetek el!

Erika ballagása

Ezen is túl vagyunk-mondja az Apja.

11-kor kezdődött a ballagás, ami Vininél egy kritikus időpont.

Hajnali ébredés után 10.30-körül ebédel, kimarad a tízórai, aztán telerakja a pelust,(tudom időhöz kötni a nagy dolgokat) mese és alvás. Ha ez valamiért felborul, akkor estig nem alszik. Vagy a megszokott időben vagy napközben nulla szunya, este 18.30-kor csinál magának éjszakát. Ezt igényli, én igazodom hozzá. Csak ne ordítson.
11-kor nem kezdődött el a ballagás, miért kezdenék pontosan?!Kb. 11.30 volt már(ekkor jelentek meg a diákok az udvaron), amikor egyszer jobbra, egyszer balra dőlt el Vinci. Kendus rótta a köröket a focipályán egészen addig, amíg észre nem vette, hogy valakik buborékot fújnak, odaállt bubikat kergetni.
Erika szavalt egy saját költeményt.

Az iskolájában főleg fiúk jártak, elvétve láttunk egy-egy lányt, minden diák rengeteg gyönyörű virágkölteménnyel ballagott.
Szerencsére ritkán találkozom az elődömmel, egy köszönés erejéig odamentünk hozzá.
Ebédelni a Rudasba mentünk, Zoli választása volt,a kaják finomak voltak, a pincérek kedvesek, mosolygósak, közvetlenek, de Erika és Zoli kisadagnak találta a felszolgált ételeket. Talán ilyen eseményre jobb lett volna a Trófeába menni. Majd legközelebb.