Gellért-hegyen

Kendus szombatonként lovagol, januárban és februárban fixen 10-re jártunk, márciusban délután 14.30-ra kaptunk időpontot. Szombat délelőtt mindig elmegyünk a közeli piacra(az utóbbi időben többször zárva volt a tejbolt, ott szoktunk finom házi sajtokat venni), délután lovaglás és utána kitalálunk olyan programot, ami legtöbbször szabadtéri, azért,  hogy  este ne legyen gond az alvással, ki tudják magukat tombolni.(Az elalvással nincs is probléma, de korábban ébrednek,mint a Nap!)
Ma reggel mondta Kende 5.10 körül:"ébredjetek már, felkelt a Nap!Vagy ti nem látjátok??"

Vinci is teljesen otthonosan mozog a majorban(ahol cica, kutya,ló)onnan nehéz hazamenni(vagy legalábbis betuszkolni az autóba)Miután Kendus végzett, Vini is megy két kört Bence lovon. A jövőben szeretném, ha ő is lovagolna. Annyi mindent ad a lovaglás: tartást, magabiztosságot, bátorságot.

Sarasan, koszosan csepegő esőben kitaláltuk, hogy menjünk fel a Gellért-hegyre(szóba jött még a Kopaszi-gát is és a Müpa mögötti parkos, játszóteres rész), de olyan rég voltunk a Gellért-hegyen, menjünk oda.(Réges régen az elsők randink egyike a Gellért-hegyen volt, sőt kaptam szülinapomra 7 évvel ezelőtt egy "Gellértes"fürdőzést, szaunázát, kajálást.

Csak szép emlékeim vannak a hellyel kapcsolatban)

Az autót a Műegyetemnél hagytuk, Vini ült a babakocsiban,

egészen az első játszótérig

, Kendus gyalogolt, a kritikus pontokon felkérezkedett az Apja nyakába(neki jó kis edzés volt)Én naiv azt hittem, hogy az anorákok mehetnek fel a padlásra és jöhet elő a tavaszi kabát.
Amíg a játszótérig nem értünk fel több helyen éreztünk erős vizelet szagot. Maga a játszó is elég koszos(csikkek, szemét a padok körül), játékok összefirkálva.

A fiúk hintáztak. Vincét beraktuk a babahintába(erényöv jellegűbe), alig tudtuk kivenni. A csúszdáknál nem álltunk meg, mert minden vizes volt.
Öröm volt látni, hogy több csemetét ültettek. "Mezős"részen, félúton kutyatalálkozó volt, persze Vini is észrevette, mondta, hogy "EEEEE"-ez a vaúvaú és már rohant is a kutyák felé(zéró félelemérzet).Figyeltük a fákat, hátha látunk mókusokat, de sehol semmi.

Mire a csúcsra értünk, lógott a nyelvünk.

Kendusnak is állandóan a nyomában kell lenni, mert egy kis kamikáze(kihajol, lehajol, lelép, lecsúszik)ja és időnként furcsa meggondolásból külön utakon jár(na).
Ránk sötétedett(a helyet ellepték a frissen randevúzó fiatalok), a kilátás gyönyörű, a levegő és a hegymászás kiszívta az erőnket.