Összes oldalmegjelenítés

2015. március 3., kedd

Véget ért a Kerekítős, Ringatós korszak

Kendével is kb. 2 éves koráig jártunk Kerekítőre, Ringatóra. Hol erre, hol arra nagy különbséget a kettő között nem fedeztem fel. Ezeknek a zenei foglalkozásoknak van kifejezetten ovis korosztálynak szólóak is. Kipróbáltuk, de Kendét már nem kötötték le.
Márciusban megyünk a Müpába babakoncertre és áprilisban még egy Ringatóra, amikre hónapokkal ezelőtt megvettem már a jegyet, különben lehetetlen eljutni.
Vinivel korán kezdtünk el a könyvtárba Timihez járni Kerekítőre. Imádja a zenét, hangszereket, éneket, mondókázást.

A könyvtárban két csoport van, egy babás oda kb. 18 hónapos korig ajánlott járni, egy bábos-éneklős-tornás csoport, azt 3 éves korig ajánlják.
Gondoltam egy nagyot, kipróbáljuk a "nagy"csoportot. A foglalkozás 10-kor kezdődik előtte ettek-ittak a gyerekek, olyan batyus bulis hangulata van, vannak olyan gyerkőcök, akik mindkét csoportban aktíva részt vesznek. Vincinek gyümölcsöt raktam be, amit elég gyorsan bepuszilt, aztán ment kunyizni, nem volt éhes, de mások még ettek és ő is megkívánta. Kapott bulátát, sütit, kölesgolyót(Kendénél csak kövesgolyó, szerintem találó, semmi íze nincs, nem is értem mit szeretnek benne a gyerekek, na jó nálunk a kakaós, fahéjas csúszik:) Több kört is ment, volt olyan anyuka akinél elég sokat időzött:)Még szerencse, hogy ismerjük egymást.

Kb. 15 perc után Timi elővette a színes ernyőt és a sok apró színes labdát(Kiugrott a gombóc a fazékból). Kiment a fejemből, hogy a nagyoknál van apró labda, (Elevenparkban látott ilyet először, ott kiütötte nála a biztosítékot)Vincét baromira zavarja. Elkezdett ordítani, ahogy meglátta. Gyorsan összekaptuk magunkat és eljöttünk(még a foglalkozás megkezdése előtt vettem egy 5 alkalmas bérletet, szerencsére a következő héten a fennmaradó alkalmakat elboltoltam egy anyukával)
Keservesen sírt, nehezen tudtam megvigasztalni, a többiek nem értették, hogy egyik percről a másikra miért kezdett el sírni. Egy kedves anyuka odahozott neki vagy három labdát(hátha az a baja, hogy neki nem jutott), Vininek több se kellett. Egy másik szülő jószándékkal, belépve az ő kis intimszférájába elkezdte simogatni.
Mikor már 3 perce kint voltunk a levegőn, akkor hagyta abba a sírást.

Következő héten a kicsikhez mentünk, mindenki nagyon örült nekünk, kb 5 perc éneklés után Vini kijött az elkerített részről és egyenesen a babakocsihoz ment. A mi kocsink mögött két kocsi parkolt, húzta a kocsi kerekét az ajtó felé(a foglalkozás előtt még barátkozott Timivel).Nem sírt, de jelezte, hogy ő onnan menni akar.
Ezután többet nem megyünk.
Könyvtárba azóta voltunk, nem sírt,(vidáman szaladgált) amikor bementünk, úgy gondolom, hogy a helyet nem a kislabdákhoz fogja kötni.
Az utolsó foglakozások kivételével szép emlékként marad meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése