Pótkerékkel vagy anélkül?

Kendus imád bicózni. Az egész motoros/bicós rajongás a kék 4-es méretű kismotorral kezdődött, aztán a második születésnapjára kapott futóbicót. Mielőtt oviba ment volna ügyesen közlekedett a rollerrel.
Minden vendéggyerek kedvence az elektromos motor, őt annyira nem hozza lázba(Vincit annál inkább)
Pótkerékkel már ügyesen megy, a biciklije 14-es.(van súlya!)

Amikor megvette neki az Apja még le sem ért a lába a pedálra(akciós volt a Hervisben pár éve, Zoli lecsapott rá)
 Érti és jól használja a kontra féket(a kézi féket nehéz behúzni), bátor, a közlekedési szabályokat betartja. A pótkereket nyűgnek érzem már, nehezen lehet a kátyús utakon közlekedni, állandóan beakad a pótkerék, mégis (nekem)biztonságérzetet ad. A nagy kérdés, hogy idén tavasszal levegyük-e a pótkereket?
Egyensúlyérzéke szerintem jó, a futóbicón is felemeli a lábát, egyensúlyoz vele, azt  viszont nem szeretném, hogy essen egy nagyot és rossz élménye legyen, utána nem akar majd felülni a biciklire.
Ha jól emlékszem, akkor nagycsoportos korban tanul a legtöbb gyerek kétkeréken repeszteni.
Ha levesszük a pótkereket, akkor aztán futhatok utána ezerrel, nehéz lesz őt utolérni, pótkerékkel még tudom a tempót tartani vele.
Hétvégén tanítottam neki, hogy kell jelezni az autósoknak, ha irányt szeretne változtatni. Ő kétértelműen integetett.