Belvárosi séta

Miután hazajövünk egy-egy belvárosi kiruccanásból mindig megállapítom, hogy milyen jó nekünk a mi kis burkunkban, távol a város zajától, a nyugdíjas-és kisgyerekövezetben.
Itt nyugodtan rollerezhet Kendus az út mellett(időnként az út közepére is kimerészkedik), nem fogja a tömeg fellökni őt.
Szombaton bementünk az Erzsébet térre(eredetileg a Bazilikához mentünk volna)

kürtőskalácsozni, óriáskereket bámulni,

magyar ízek utcájában sétálni.("világot látni")
Felvetettem Zolinak, hogy egy darabig menjünk kocsival, aztán tegyük le és szálljunk át metróra(4 metró egyik előnye, hogy van lift babakocsisoknak, kerekesszékeseknek, igen ám, de nekünk a 3-as metró kell(ett volna), az ötletemet gyorsan lefújták a kényelmesek!
Csak keringtünk meg keringtünk, lestem az órám, hogy hiába találunk parkolót, hamarosan hazafelé vehetjük az irányt, mert Vinci éhes lesz/fáradt lesz/nyűgös lesz és ha rázendít....

Végül egy mélygarázsba parkoltunk le, nem is olyan messze a kiszemelt céltól 2 órára. Mi falusiak(kivéve az Apjukat, aki született pesti, de nem tudja merre menjen autóval a Bazilikához....)rossz irányba indultunk el, észrevettem az Operát, feltűnt, hogy nem arra megyünk, amerre szeretnénk:)
Nem is mi lennénk, ha nem tévednénk el:)

Fröccsterasznál találkoztunk Ronival.

Amíg Zoli sorban állt a kürtőskalácsosnál, addig mi sétáltunk(sodródtunk a tömeggel). Kendust simán fellökik az emberek, észre sem veszik, mert kicsi neki mennek, nehéz lehet a belvárosban gyereket nevelni, biztos annak is megvan a varázsa. Kendust húzni kellett a lámpánál, ő tekerget volna jobbra-balra és erősen fogni a kezét.

A kürtőskalács isteni finom volt(megérte a húzós árát és laktató, nem bírtam megenni egy egészet). A sorban állás alatt Zoli rájött, hogy éhes(indulás előtt ettünk), amíg nem jut édességhez, addig az éhségét sajttal csillapította(megkóstoltam, az is finom volt)
Néztük az óriáskereket, ami látványosságnak sem utolsó, beülni nem mernék.

Jól átfagyva indultunk haza, a sarki könyvesboltba beszaladtam egy könyvért, Kendus jött utánam(állandóan vásárolni akar), végül üres kézzel jöttünk ki, amit szerettem volna, nem volt meg. Ő a kezébe vett egy térképet, hogy vegyem meg,ááá, dehogy veszem, minek. Rajzolj otthon magadnak térképet!De vegyük meg, de vegyük meg. Na jó, akkor én indulok mondtam neki, ő magához szorította a térképet(már nem is emlékszem, hogy milyen térkép volt)és hangosan megszólalt: Viszontlátásra!Itt már dőltünk a röhögéstől!Kikaptam a kezéből, odaadtam az eladónak.(ő is kacagott Kendén)

Gyönyörű házak vannak a belvárosban,ha az ember nem hajtja le a fejét, akkor csodákra bukkan!Vannak lepukkant kincsek, amire költeni kell(ene), rossz nézni, hogy az idő kikezdi a házakat.

Egy felújított és egy romhalmaz